Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
Serfőző Szabolcs: Habsburg reprezentáció a koraújkori magyarországi...303 métről) nem ismerünk erre példát, amint - Eger és Pécs kivételével - a püspöki városokból, például Nyitráról, Veszprémből, Vácról vagy Nagyváradról sem.107 A 83 uralkodóportré több mint 60%-a (51 db) Mária Terézia uralkodásának idejéből (1740-1780) származik, s a királynőt, Lotaringiai Ferenc császárt vagy a trónörökös, majd társuralkodó II. Józsefet ábrázolja.108 A városházi uralkodóportrék kvantitatív és kartográfiai elemzése jól érzékelteti a Habsburg reprezentáció 18. századi megerősödését és térbeli expanzióját. Az 1740-1780 között készült uralkodóportrék között a korábbiaknál jóval nagyobb arányban találhatók olyan képmások, amelyek hangsúlyozottan magyar királyként ábrázolják Mária Teréziát: pozsonyi, soproni, nagyszombati, nagyszebeni, révkomáromi és eperjesi képmása a pozsonyi koronázáson viselt magyaros díszruhában ábrázolja a királynőt, míg egri, győri, kőszegi, Selmecbányái, lőcsei vagy varasdi portréján a Szent Korona hangsúlyos ábrázolása jelzi magyar uralkodói címét. A magyar ruhás koronázási portré kitüntetett szerepet játszott Mária Terézia magyarországi reprezentációjában és szimbolikus legitimációjában, így a budai és a pozsonyi királyi palota dísztermében, valamint a Magyar Udvari Kancellária bécsi palotájának tanácstermében egyaránt ez a portrétípus jelenítette meg alakját.109 A Magyar Királyi Szent István-rend 1764. évi megalapításával a Habsburg portréikonográfia egy újabb „magyaros” típussal bővült, amely a rend nagymestereként, piros-fehér-zöld színű nagykeresztesi rendi omátusban ábrázolja a Habsburg-házi magyar királyokat, Szent István király méltó utódaként tüntetve fel őket. Ebben az öltözékben jelenítette meg II. Józsefet például a budai és a pozsonyi királyi palota dísztermében, valamint a Magyar Udvari Kancellária bécsi palotájának tanácstermében elhelyezett portréja, Mária Terézia magyaros képmásainak pandanjaként. A portrétípus a 19. században a magyarországi városházi Habsburg reprezentációban is megjelent, így például a pozsonyi városháza portrégalériája számára ebben az öltözékben festették meg I. Ferenc és I. Ferenc József alakját.110 107 Egy 1885. évi leírás a nagyváradi városházán II. Józseftől kezdődően említ uralkodóportrékat. K. Nagy Sándor 1885. 54. 108 A városházi uralkodóportrék számának 1740 utáni megugrása és elterjedése az ország déli részein összevethető a barokk ífeskófestészet magyarországi alakulásával, amely hasonló tendenciákat mutat a 18. század második felében. A két műfaj párhuzamos alakulása azt jelzi, hogy az ország oszmán hódoltság utáni konszolidációja a 18. század második felére teremtette meg azt a művészetszociológiái közeget (a képzőművészeti reprezentációra irányuló megrendelői igényt és az ehhez szükséges pénzügyi-infrastrukturális feltételeket), amely a késő barokk művészet magyarországi felvirágzását eredményezte. 109 Serfőző 2020b. 313. p. 110 Luková-Vyskupová 2017. Nr. 145, 187.
