Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)

Reprezentációk

Serfőző Szabolcs: Habsburg reprezentáció a kora újkori magyarországi...279

távollévő birtokosát az adott hivatalban. Nem volt ez másképp a kora újkori Magyar Királyságban sem, ahol elsősorban a vármegye- és városházák tanácstermeinek falán kaptak helyet a Habsburg-házi királyok reprezentatív portréi, nagyrészt a 17-18. század fordulójától kezdődően.

Az uralkodóportrék rendeltetését és korabeli recepcióját Bethlen Miklós erdélyi udvari kancellár 1695-ben kelt soraival szeretném megvilágítani. Miután a Diploma Leopoldinum kihirdetésével 1691-ben Erdély önálló tartományként betagozódott a Habsburg Monarchiába, a kancellár azt tervezte, hogy a gyulafehérvári egykori fejedelmi palotában elhelyezik I. Lipót portréját. Önéletrajzában (.Sudores et cruces...) így ír erről: „Hogy a király mintegy jelen volna Erdélyben, ezért a fejedelem és a fejedelemasszony szobája, a kihallgatás és a tanácskozások színhelye [...], ahol a baldachin állt a trónszékkel [...] a király számára, mintha ott laknék, üresen álljon, és a császár arcképe ugyanazon mennyezet alatt legyen, ahol azelőtt maguk a fejedelmek ültek, hogy szimbolikusan mindig elnököljön a tanácsban, és alattvalói megismerjék, tiszteljék ÓV.”11 Bár a kancellár terve végül nem valósult meg, sorai jól érzékeltetik, hogy az uralkodó portréját imago típusú képként fogta fel.12 Ezen archaikus kép fogalom szerint a kép nemcsak ábrázolja, hanem a szó szoros értelmében reprezentálja, azaz megjeleníti, képviseli s ezáltal mintegy helyettesíti a nem jelenvalót, ez esetben a távollévő uralkodót. A 17. századi források épp ezért gyakran hivatkoznak az uralkodó követére annak képe ként.13 Ez a képfogalom élt tovább a kora újkori katolikus kép tiszteletben és a kegyképekre vonatkozó képteológiában is,14 bár a református neveltetésű Bethlen Miklós képszemlélete nyilván más forrásokból táplálkozott. A portré hasonló szemléletmódjáról, az uralkodót helyettesítő szerepéről tanúskodik a pozsonyi országgyűlés 1708. április 3-i megnyitásáról szóló forrás is: a ceremóniára I. József távollétében, az őt képviselő királyi biztosok jelenlétében került sor a főtéri Zöld házban, a

11 Bethlen Miklós levelei 1205. p. Köszönöm Szirtes Zsófiának, hogy felhívta a figyelmem az adatra. Az önéletrajz eredeti szövege: „Regem quasi praesentem in Transylvania sistere, ideo lubricula Principis et Principissae, Domus Audientiae ex consalutationis, quae Principum ante Camera, et ubi Caelum com Throno fuerat, cum triclinio ibidem Principum, qua quasi ante ante camera prima erat, nec cuilibet patebat, hac inquam pro Rege quasi inhabitaret vacua refererata. Et debebat effigies Caesaris sub Uranisco eodem, ubi antea Principes ipsi sedebant poni, ut ipse quasi consiliis semper praederet, et suis subditis nosceretur, et adoraretur.” (OSZK Kt Föl. Lat. 159/3. p. 49.)

12 Az imago típusú kép fogalmáról és a reprezentáció elvéről Id. Belting 2000; Marosi 1995. 12-20, 24-30. p.

13 Lipóczi Keczer 1894. 284. p. 1667. május 16.: „érkezék az fejedelem képe Haller Pál uram”

14 Török 2004.