Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)

Reprezentációk

Serfőző Szabolcs: Habsburg reprezentáció a kora újkori magyarországi...277

rolt „földesúri” jogkörét, ami erősebb függést teremtett a király és a polgárság mint negyedik rend között. A szabad királyi városok az 1670-es évektől „koronabirtokból” (peculium Sacrae Coronae et regní) mindinkább „királyi tulajdonná” {peculium regium, illetve peculium suae maiestatis sacratissimae) váltak.5 Mindez abban is megnyilvánult, hogy a városházák homlokzatán és belső tereiben nagyobb számban jelentek meg a Habsburg-dinasztia uralmának jelképei, amire a korábbi időkből csak kevés példát ismerünk.

A városházi Habsburg reprezentáció 17. század végével kezdődő megerősödése szorosan összefügg a városházák szélesebb körű elterjedésével, illetve a szabad királyi városok számának fokozatos növekedésével is.6 Ez utóbbi különösen az oszmán hódoltság alól felszabadított területeken növekedett jelentősen, a libera regiae civitas címet elnyert (tárnoki és személynöki) városok száma így az 1514. évi III. törvénycikkben említett 15-ről a 16. század végére 21-re, majd 1779-re 45-re emelkedett.7

Az 1526-1780 közötti időszakból tehát különösen az uralkodó közvetlen fennhatósága alá tartozó szabad királyi városokból ismerünk olyan uralkodóportrékat, címereket, emblémákat stb., amelyek egyszerre szolgáltak a városok fölötti uralkodói fennhatóság, illetve a városok uralkodó iránti hűségének jelképeként. Mindezek az emlékek azonban nagyrészt áldozatul estek annak az 1849-ben megindult,8 majd a 20. században kibontakozott emlékezetpolitikai folyamatnak, amelyet Habsburg damnatio memoriae-ként jellemezhetünk:

5 Németh 2018a. 781. p; Németh 2018b.

6 Míg a (késő) középkorban csak a legjelentősebb szabad királyi (tárnoki) városok, így például Pozsony (1387), Buda (1397), Bártfa (1420) vagy Sopron (1422), valamint a 13. században érseki birtokká lett Esztergom (1284) rendelkeztek városházával, addig a 16- 17. század során már kisebb mezővárosokban (Debrecen, 1531), illetve püspöki városokban (Győr, 1562; Pécs, 1698) is önálló épületek létesültek a városigazgatás számára. Ld. Majorossy 2012; Sedivy2019.

7 Németh 2006. 114; Szántay 2008. 324. p.

8 Vö. Marczius Tizenötödike, 2. (1849), június 4. 155. p: „Esztendeje múlt, hogy elragadtatva az atyáskodók iránti pietástól, márczius 15-ke ünnepén egy szepesi városka kivilágított városházának ablakán tündöklék Ferdinand nagyszerű képe. Véletlenül leesik a szentséges képmás és most igazán vele együtt a többi még atyáskodandott Habsburgok is lebuknak trónukról.” 1849. május 1-jén Horváth Károly, Pest város főjegyzője kezdeményezésére a pesti városháza tanácsterméből is eltávolították a Habsburg portrékat. Ld. Márczius Tizenötödike, 2. (1849), május 2; Pesti Napló, 3. (1852), május 7. A következő napokban ugyanez történt a kassai, eperjesi és esztergomi városházákon is. (Közlöny, 2. (1849), 360, 426, 490. p.) Az őszirózsás forradalom alatt a pesti városházáról újfent eltávolították a Habsburg portrékat, s átadták azokat a Fővárosi Múzeumnak. Ld. Budapest - Köztársasági Újság, 42. (1918), november 16. 7. p: „Budapest székesfőváros büszke hangzású címét holnap egyszerűen Budapest fővárosra cseréli fel. [...] Eddig sem volt királyi székhely, ezentúl pedig a köztársaság elnökének valóságos székhelye lesz. A királyi címerek, koro