Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)

Reprezentációk

Pálffy Géza: A pozsonyi Mihály-kapu különleges felirata

255

1781-ben megjelent Beschreibungjában viszont 1723-as dátummal szerepel.13 Noha a táblán vitathatatlanul 1712 olvasható, számos későbbi, sőt modem kori „közlés”, például Borovszky Samu megyetörténeti sorozatának kötete (1904), sőt Ortvay Tivadar 1905-ben megjelent, napjainkig alapvető utcaleíró munkája ugyancsak 1723-at említ.14 Ebből egyértelmű, hogy az utóbbiak a feliratot nem az eredeti tábla alapján, hanem a korábbi irodalmi felbukkanások, elsősorban Korabinszky munkájának átvételével örökítették újra és újra hibásan tovább. Ám legújabban még egy 1717-es évszámú említés is előfordul, ami nyilván csak elírásnak tekinthető.15

Szomorú evidenciaként kell emellett megállapítanunk, hogy az Osztrák- Magyar Monarchia bukását követően a magyar kutatások - kivéve a pozsonyi magyar lokálpatriótákat - csaknem teljesen elfeledték a feliratot. A szlovák város- és helytörténeti munkákban viszont az 1930-as évektől rendszeresen felfelbukkan, többnyire főként Bél és Korabinszky említéseire hosszabban vagy rövidebben építve.16 Keletkezését ez ideig egyedül a jeles pozsonyi régész és várostörténész, Stefan Holcík interpretálta: szerinte a táblát III. Károly 1712. májusi pozsonyi magyar királykoronázásának emlékére állították.17 Mindezt teljes joggal fogadhatnánk el, ha a friss kutatásaink során nem kerültek volna elő már a 17. század közepétől a feliratra vonatkozó újabb és újabb adatok, melyek szerint az evangéliumi mondás a kapura „arany betűkkel” volt felírva. Hogyan oldhatók meg akkor a különleges felirat datálásának és keletkezéstörténetének rejtélyei?

13 Bel 1735.1. 633-634. p. (dátum nélkül); „Orrúié Regnum in se ipsum divisum desolabitur 1723.” Korabinsky 1781. 50. p.

14 Borovszky 1904. 148. p; Ortvay 1905. 368. p. és Ortvay 2008. 15. p. Vö. még Faust 1930. 50. p; Skvcíková-Obuchová 1984. 19-20. p.

15 „Tán azért sem, mert - azok után, hogy a »normalizáció« két évtizedében, valahányszor áthaladtam a pozsonyi Mihály-kapun, a magam erősítgetésére mindig feltekintettem az ott 1717 óta réztáblán függő bibliai mondásra: Omne regnum in se ipsum divisum desolabitur - a hatalom bekövetkezett összeomlása után alig zajlott le néhány szép, felemelő közhangulatú esemény, már idegenkedve kezdtem észlelni, hogy az idézett mondás szavai ugyan beteljesültek, a régi rendszer megszűnt, de a desolatio marad, nem múlik, inkább növekedik.” Fukári 2005.

16 Faust 1930. 50. p; Slvcíková-Oruchová 1984. 19-20. p; Spiesz 1987. 66. p; Hanák- Kopuncová 2007. 98. p. stb.

17 Holcík 2005. 48. p, illetve az ő felvetését követve ugyanezen a véleményen van Spiesz 1987.66. p.