Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
252 Reprezentációk azaz Jézusnak a farizeusokhoz intézett mondása, évszázadok óta a város egyik speciális látványossága, különös módon sem a magyar, sem a szlovák város-, reprezentáció- és felirattörténeti kutatás ez ideig nem eredt érdemben nyomába. Az alábbi esettanulmány a két ország tudományosságának e kutatási adósságát kívánja több szempontból pótolni. Egyrészt azt vizsgálja, mikor kerülhetett a felirat a szabad királyi város napjainkra legépebben fennmaradt kapujára.* 1 Másrészt azt elemzi, milyen szerephez jutott az újkor folyamán a magyar rendek politikai diskurzusában. Harmadrészt azt kívánja röviden feltérképezni, hogy a Magyar Királyság kora újkori fővárosában található különféle feliratok milyen szerepet játszottak a rendek egymással, illetve a Habsburg uralkodókkal folytatott tényleges és szimbolikus politikai küzdelmeiben, kiegyezéseiben és kommunikációjában,2 mely utóbbi általában a rendek legfőbb tanácskozási helyszínei (a korabeli „országházak”)3 és az uralkodói szállás (többnyire a királyi vár, ritkább esetben valamelyik városi polgárház) között zajlott.4 Végül munkánk interdiszciplináris módon egyszerre próbál hozzájárulni mind a magyar rendiség újkori politikai kultúrájának, mind a szabad királyi városok reprezentációs törekvései vizuális megjelenítésének vizsgálatához. A városkapukon található, meghatározó reprezentációs erővel bíró ország- és városcímerek5 mellett ugyanis olykor még feliratok is szerephez juthattak. Mindezek előtt érdemes még felhívni a figyelmet arra, hogy míg a középkori és kora újkori (szabad királyi) városi sírfelirat-kutatás - különösen Gyulafehérvár, Kassa, Kolozsvár, Lőcse, Nagyszeben, Pozsony és Sopron esetében - igen komoly eredményeket mondhat magáénak,6 addig ugyanez a városok * A tanulmány a BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport által elnyert Lendület kutatási projekt támogatásával készült. Kiemelten köszönöm Zuzana Ludiková (Bratislava), valamint Gulyás Borbála, Hende Fanni és Serfőző Szabolcs (Budapest) kutatótársaimnak írásomhoz nyújtott önzetlen segítségét. 1 A Mihály-toronyra és -kapura további irodalommal Faust 1930. 49-57. p; Portisch 1933. I. 200-202. p; Sevcíková-Obuchová 1984; FIanák-Kopuncová 2007. 92-98. p; Ortvay 2008. 13-17. p; FIolcík 2015. 2 A témára magyar nyelven összegző jelleggel és bőséges nemzetközi irodalommal ld. Forgó 2012. 3 Újabban a magyar országgyűlés alsó- és felsőtáblájának tanácskozási helyszíneire Pálffy 2013b. 4 Mintaadó volt számunkra Tamai Andor klasszikusnak tartható, nagyszabású szállóigevizsgálata. Tárnái 1969. 5 Frissen vö. pl. Sopron kapcsán Serfőző 2020. főként 305-312. p. 6 Ehelyütt helyhiány miatt csupán általánosságban (pontos hivatkozások nélkül) utalhatunk Lővei Pálnak a középkori Magyar Királyság teljes egészére vonatkozóan évtizedeken át gyűjtött sírkőadatbázisára és közleménysorozatára, valamint elsősorban Ritoókné Szalay Ágnes gyulafehérvári, Wick Béla kassai, Herepei János kolozsvári, Kiss Melinda soproni,
