Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
234 Reprezentációk A szabad királyi városok a 15. századtól rendelkeztek önálló, a királyi hatalomtól nem függő önkormányzati joggal.2 A városok rendi jogai, köztük az önkormányzatisággal kapcsolatosak, aló. század első negyedétől még erősebbek lettek: a városok minden esetben meghívást kaptak a rendi országgyűlésekre, ahol saját egyéni szavazati joggal bírtak. Önkormányzatuk is sértetlen maradt, és azt még a beköltöző nemesekkel, a helyőrséggel rendelkező városok esetében pedig a katonasággal szemben is sikerült megőrizniük.3 A városok bizonytalan helyzetét azonban jól mutatja, hogy a rendek közül elsőként velük szemben történtek az első állami beavatkozási kísérletek. II. Rudolf 1603-ban, majd II. Mátyás 1613-ban rendelt el vizsgálatokat, amelyek részben a városi önkormányzati jogokat igyekeztek felmérni. Az 1620-as évektől kezdve pedig egyre sokasodtak az egyes városokkal - főként a székhely szerepkört is betöltő Pozsonnyal - szembeni beavatkozási kísérletek. Az uralkodó a városok földesuraként ekkor még azonban csak az adóztatás növelésével avatkozott be lényegesen a városok életébe,4 és a magyarországi szabad királyi városok esetében egészen a 17. század utolsó harmadáig nem történtek jelentős lépések arra, hogy a városok önkormányzati jogait megnyirbálják!5 Ezzel szemben az osztrák tartományokban a városi tisztújításokon az uralkodó által kinevezett biztosok jelentek meg, eleinte azért, hogy a megválasztott városi tisztviselőktől kivegyék a hűségesküt (Eidkommissar). Ennek megfelelően az osztrák tartományokban az uralkodói fennhatóság megjelenítése már a késő középkortól kezdve igen elterjedt gyakorlat volt.6 A biztosok szerepe a 16-17. század fordulóján, illetve kis szünetet követően a 17. század első negyedétől megváltozott, amikor elsődleges szerepük az lett, hogy befolyásolják a város tisztújítását, és ellenőrizzék a várost (Wahlkommissar). A városokban megvalósult uralkodói reprezentáció ennek megfelelően igen magas szintű volt.7 A monarchián belül a központosított várospolitika a törzstartományokban (Alsó-, Felső- és Belső-Ausztria, valamint a 17. században Cseh- és Morvaország) valósult meg a leghamarabb, mintegy fél évszázaddal korábban, mint a Magyar Királyságban. A 17. század utolsó harmada a magyarországi várospolitika fordulópontját jelentette. A Habsburg uralkodók ellen szervezett rendi szervezkedés leverését követően (1670-1671) a városok feletti uralkodói/ 2 Szűcs 1963; Kubinyi 1974. 3 Németh 2004. különösen I. 175-192, 280-334, 439^178. p. 4 Németh 2008. 5 Németh 2009. 6 Stercken 2006. 184-188. p. 7 Baltzarek 1974; Brunner 1955; Gutkas 1972. 234-237. p; Scheutz 2006, 2007. Az uralkodói reprezentációra lásd: Karner 2012; Aranda-Perez 2018.
