Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
20 Városi jogok tóttá a zágrábiakat, hogy a város kapitányának a krajnai származású Sigismund Weichselberget nevezte ki.47 A folyamatosan növekvő költségek finanszírozására az uralkodó a januári körösi tartományi gyűlésen megajánlott hadiadó terhére48 négyszáz forintot kért a várostól, amely összeget Bornemissza Pálnak, a szlavóniai bevételek adminisztrátorának kellett átadniuk.49 Szintén a várost terhelte Ripacs Péter - ekkor már knini püspök - százhetvenöt forintos salláriuma is. A város hiába próbált engedményeket elérni a kamaránál, ez év decemberében az uralkodó Safarics Péteren keresztül megüzente, hogy nem tud eltekinteni az adók behajtásától.50 Csupán annyi kedvezményt tett néhány hónappal később, hogy a régi kiváltságaik közé tartozó harmincadmentességük elvesztését némileg kompenzálva kétszáz forint értékben engedélyezte a zágrábi kereskedők vámmentességét,51 ám ezt az összeget is a falak megerősítésére kellett fordítaniuk. Mindez sovány vigasznak számított, hiszen a privilégiumaik megnyirbálása és az újabb adóterhek mellett még a beszállásolt spanyol katonaság erőszakosságát és károkozását is el kellett viselniük.52 Ferdinánd hiába parancsolta meg Jurisics Miklósnak, a királyi mezei hadak parancsnokának 1539. július 30-án, hogy a spanyol katonákat vonja ki Zágrábból, ez már nem javított a szerencsétlen város helyzetén.53 A zágrábiak úgy segítettek magukon, ahogy tudtak. Mikulics Gáspár zágrábi kapitány és más polgárok Alapi János szolgáival egyetemben rátörtek Szemcsey Mihálynak a város déli határán fekvő Hrasce birtokára, a Zágrábban 1538-1539-ben királyi zsoldon szolgáló Georg Strasser pedig amiatt panaszkodott, hogy a polgárok erőszakkal megszabadították ingóságaitól több mint háromszáz forint értékben.54 Az 1540-es évek elején az oszmán fenyegetés és a zsoldosok dúlása mellett Erdődy Simon püspök és a Zrínyiek eldurvuló ellentéte is fokozta a szenvedéseket. Bár konkrétan a várost nem érte támadás, az ellenségeskedésnek csak a főpap 1543. június 2-án bekövetkezett halála vetett véget. Távozásával lezárult a város történetének egy rengeteg megpróbáltatással járó időszaka, és a kö47 Laszowski XII. 175. p. Weichselberg részt vett az 1522. évi horvátországi hadmozdulatokban, és ekkor megfordult Zágrábban is. Jelen volt az 1532. évi hadjáratban, így mindenképp tapasztalt, a térséget jól ismerő katonának számított. Thallóczy-Hodinka 1903. 91, 115-116. p; Valvasor 1689. 629. p. 48 Sisic 1915. 139. p. 49 Laszowski XII. 176-177. p. 50 Uo. 178-179. p. 51 Uo. 179-181. p. 52 Uo. 186-188. p. 53 Uo. 190-191. p. 54 Uo. 199-200,208-209. p.
