Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Mátyás-Rausch Petra: Bányavállalkozó nemesek és bányapolgárok...191 hogy a provizor tartsa rajta a szemét a Fodor családon, és írja össze, hány jobbágyok által épített zúzda van jelenleg a tulajdonukban.68 Komoly konfliktusforrásnak számított a városhoz tartozó közös föld használata is, főleg abból kifolyólag, hogy az Erdélyi-érchegység területén kevés jó minőségű, mezőgazdálkodásra alkalmas földterület feküdt. Az élelmezésre valamelyest alkalmas termőterület birtoklása megkönnyítette a bányászati termelést, hiszen így egyszerűbb volt a bányákban dolgozó munkások élelmezése valamint az állatok ellátása is. Ezért sem kell csodálkoznunk azon, hogy a Fodor család ezen a fronton is összekülönbözött a városközösséggel, a közös földet elkerítették maguknak, a városlakók állatait pedig rendre elkobozták, a saját állatállományukhoz csapták. A fejedelmi kormányzat természetesen megpróbált fellépni a visszaélésekkel szemben, az Alvinczi Péter fejedelmi prefektus által vezetett bizottság több ízben is a Fodor családot elmarasztaló határozatot hozott, miszerint városi földet még a város bírája sem occupálhat saját használatra. A probléma azonban nem oldódott meg, hasonló panaszokra még a fejedelmi időszak végén keletkezett forrásokban is bőségesen van példa.69 Ahogy arról a tanulmány első felében is szó esett, a városközösség és a városban lakó nemesek egyik legélesebb konfliktusforrása a közteherviselés megosztása volt. Jóllehet a Fodor család birtokában lévő abrudbányai városi telkek többsége exemptio alatt állt, mint városlakók kötelesek voltak hozzájárulni a város által kötelezően beadandó taxához. A taxát továbbra is nyersfémben kérte a fejedelmi kormányzat, de a Fodor família mindent elkövetett annak érdekében, hogy kibújhasson a kötelezettség alól. A városi közösség joggal várta el, hogy az éves adó nagyobb részét az fizesse be, aki a legmódosabb, az érintettek azonban másként látták, és ahelyett hogy vállalták volna a kötelező fémmennyiség legalább felét, még a negyedét se kitevő részt adtak be. A fejedelmi prefektus vezette bizottság természetesen ezzel az üggyel is foglalkozott, és úgy járt el, ahogy többi esetben is. Bizonyos szempontból elítélte a Fodor rokonságot, hiszen a határozat kimondta, hogy a közterheket jogállástól függetlenül mindenkinek viselnie kell, az alól nincs kibúvó. A város elégedetlenségét kiváltó ok azonban nem ez volt, hanem az arányos elosztás, amit egyébként az 1655. évi országgyűlési határozat is előirányzott. így valójában igazat is adtak a város vezetésének, meg nem is.70 68 MNL OL F 12 12. cs. Fasc. 13. 2. t. Nr. 9. 69 MNL OL F 234 V. szekrény Fasc. 346. F; F 3 E Nr. 41, 42, 43. 70 Uo.
