Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Mátyás-Rausch Petra: Bányavállalkozó nemesek és bányapolgárok... 187 tartották tiszteletben a Fodor birtokok határait.48 A határjárásról nincs egyéb adatunk, de valószínűleg nem oldotta meg a problémát, ugyanis 1674-ben a fejedelem újabb bizottságot volt kénytelen kiküldeni, ezúttal Körpenyesre. A bizottsági tagok jelentéséből kiderül a határvita mibenléte: a Fodor család tagjai azt sérelmezték, hogy a falvak jobbágyai a magántulajdonban lévő bányákhoz tartozó földterületekre is ráhajtják az állataikat, és ezzel zavarják a bányászati termelést. A fejedelmi prefektus vezette bizottság végül úgy döntött, hogy a bányáktól számított 40 ölnyi49 terület a Fodor családé, a jobbágyoknak tiszteletben kell tartaniuk, de ettől távolabb már nekik is szabad a külszíni fejtésekből ércet fejteni.50 A határozat szövegéből egyértelműen látszik, hogy ebben esetben nem „egyszerű” határvitáról van szó, ugyanis a megegyezés feltételei között feltűnik a szabad bányászati jog problematikája is. Egy másik egykorú megegyezés szerint az Abrudfalva határában fekvő Hosszúárok elnevezésű helyen is meg kellett osztozniuk a lakosoknak a Fodor családdal, egyik fél sem zavarhatta a másik bányászati termelését. Ezenfelül a Fodor famíliának évente fizetni kellett azért, hogy zúzdájuk vizet vételezhessen a falu határában folyó patakból.51 Az abrudbányai nemesi család próbálta korlátozni, esetleg ellehetetleníteni a zalatnai uradalom lakosai, valamint az abrudbányai polgárok érckitermelését, nem véletlenül müveltették saját munkásaikkal az egész Kimik bányát, jóllehet abban a mezőváros polgárainak is volt részesedésük. Egy dátum nélküli ítélet szerint Fodor Györgynek és unokaöccsének, Fodor Pálnak át kellett engednie a bánya felét a város részére, amíg mindent kizáró módon nem bizonyítják be az egész bányára vonatkozó tulajdonjogukat.52 A Fodor család vagyonát, társadalmi befolyását, valamint városi tisztségeit is felhasználta arra, hogy egyszerre oldja meg az égető munkaerőhiányt - amellyel a korabeli bányászat szinte minden területen küzdött -, valamint növelje birtokállományát, bányászatra alkalmas területei nagyságát. A legegyszerűbb megoldásnak az kínálkozott, hogy azokat a mezővárosi polgárokat, uradalmi fiskális jobbágyokat, akik valamilyen javukat zálogba vetették a családnál, és nem tudták visszafizetni adósságukat, arra kényszerítsék, hogy a család jobbágyaivá kössék magukat. Az egyik tanúvallomásban expressis verbis le is írták, hogy erre a munkaerőhiány miatt volt szükség. Több zalatnai uradalmi jobbágy panaszkodott a feje48 MNLOLF3 LNr. 18. 49 Öl: görög-római előzményi!, de egyben hazai alakulási!, általánosan használt hosszmérték, 1 öl általában 1,8 és 3,1 méter között mozgott. Bogdán 2001. 291. p. 50 MNL OL F 234 IX. szekrény Fasc. 57. C. secundo. 51 Uo. Fasc. 56.1. secundo. 52 MNL OL F 3 E Nr. 42.
