Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)

Az érdekérvényesítés eszközei

Jeney-Tóth Annamária: „Expediáltuk a Fejérvári Gyűlésre uraimékat”...145

A fejedelmi várospolitika újdonsága a Rákóczi-korban (Beavatkozási pontok az országgyűlésen és azon túl)

Mindenképpen ki kell emelnünk további vizsgálódás céljából, hogy a reformátusok szerepe megnőtt a Rákócziak alatt a városi hivatali életben (a tisztségviselői karban). A Kénosi Tőzsér János és Uzoni Fosztó István által megírt unitárius egyháztörténet szerint a fejedelem már 1635 karácsonya táján szeretett volna református tanácstagokat látni a városban, ez azonban akkor nem sikerült.53 Kolozsvár városában egy magyar és egy szász54 református gyülekezet működött, tagjai közé jó néhány jelentős gazdasági erővel bíró kereskedő is tartozott. Bethlen is támogatta őket, azokat a polgárokat is, akik a városban éltek és épp azért nem tölthettek be jelentős városi hivatali funkciót, mert reformátusok voltak. Közülük mindenképpen meg kell említeni Vicéi Mátét.55

Kolozsvár ügye kapcsán utalni kell az 1636-os év eseményeire. Ugyanis az 1636. évi februári országgyűlésen Bethlen István és Rákóczi György ellentéte immár országos „színtereken” zajlott, a fejedelem a szász városoktól, illetve a székelyektől és talán Kolozsvártól is reverzális levelet kért, amelyet a Portára is beküldött.56 Kolozsvár esetét részletesebben meg lehet világítani, ugyanis a kolozsvári kereskedőkről felvett tanúvallatások sora maradt fenn az esztergomi és a váradi káptalan jegyzőkönyveinek lapjain, amelyek Bethlen István ügyének további lenyomatai. Ezeket a tanúvallatásokat korábban részletesen elemeztem,57 a kérdőpontokat jelen tanulmányban lábjegyzetben idézem.58 Esze53 Kénosi Tőzsér-Uzoni Fosztó 2009. 56. p.

54 Balázs 13. p. A szász unitárius közösség/gyülekezet kapcsán utal Binder Pál több tanulmányára, valamint „legutóbb pedig egy német nyelvű dolgozatban Keserű Gizella mutatta be, hogy kétségtelenül egyre gyengülve, több befolyásos tagjának reformátussá válását is elszenvedve, de fent tudott maradni ez a közösség egészen a 18. század elejéig.” Keserű 2013. 153-178. p.

55 Kiss 1994.

56 EOE X. 223. p.

57 Jeney-Tóth 2018.

58 A kérdőpontok: „Primo: Tugyák-e Varady Miklós, Boytos János, Caposi Antal és Jónás deák az erdélyi fejedelmet mint szólották és kárhoztattak tavaly ősszel, hogy az ökrököt az fejedelem az tőszérektől erővel elveszi és magha számára foglalja. Secundo: Az uraknak, nemeseknek fevellő helyeket elveszi s magha marháját azon legelteti. Tertio: Az kereszkedőktől, áros emberektől sok ezer forint érő marhájokat botyokból elvitett erővel, kikre az marháiért, kényessőt viaszt és egyéb más marhát vet, s azzal nyomorgattya az kereskedő embereket. Quarto: Az uraknak, nemesseknek, városoknak privilégiumait elveszi, fölforgattya, semmissé teszi. Quinto: Az tisztviszelőknek mindeneket irgalmatlanul elveszti, magukat irgalmatlanul tömlöszteti, özvegy és árva maradékit szanargattya. Sexto: Nem az fejedelem, hanem az asszony dirigállya az országoth. Septimo: Ezekért s több el-