Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
Varga Szabolcs: Egy főváros születése: Zágráb szerepének változása... 13 térré Zágrábtól keletre húzódott. Talán nem túlzás, hogy aló. század az egyik legnehezebb időszak volt a város életében, ám öröm az ürömben, hogy Zágráb soha nem került oszmán kézre, és mindvégig megmaradt püspöki központnak. Mindkét tény később sokat nyomott a latban, midőn a település elöljárói megpróbáltak minél előnyösebb pozíciót kiharcolni a tartományon, illetve püspökeik a magyar katolikus hierarchián belül. Az egyik érv hatásos volt a székvárosából menekülni kénytelen esztergomi érsekekkel - illetve a magyar rendekkel - szemben, a másik pedig a szomszédos Varasd város ellenében jelentett ütőkártyát. A területileg és igazgatásilag mindinkább egybeolvadó horvát és szlavón területek másik természetes központja ugyanis Varasd volt, amely stratégiai szempontból még kedvezőbb helyen feküdt a Habsburg hadvezetés számára,8 ám egyik legnagyobb hátránya Zágrábbal szemben éppen a főpapi udvar és káptalani közösség hiánya volt. Enélkül ugyanis kultúra és művelődés terén egyre kevésbé lehetett felvenni a versenyt Zágrábbal.9 A másik hátráltató tényezőt Varasd esetében a 16. században gyakran változó jogállás és a városra mindinkább rátelepedő katonai irányítás jelentette.10 Hiába bizonygatta a város, hogy ők régtől fogva őfelsége alattvalói, csak nehezen küzdötték vissza magukat a szabad királyi városok sorába.11 ilyen szempontból. Vadas 2013. 75-76. p. A 2020. évi szomorú események tehát nem előzmény nélküliek. 8 1543 októberében éppen e stratégiai okokkal magyarázta Ferdinánd a Bátoriaknak, hogy miért kívánja Varasd városát ismét saját kézben tudni. „Et quum nos predictum castrum Varasdiense una cum oppido atque pertinentes earum universis, pro comodiore defensione regnorum nostrorum Sclavonie et Croacie ac aliarum istuc vicinarum provinciarum nostrarum hereditariarum ad manus nostras proprias recipere coacti simus” MNL OL A 57 Libri regii 2. 46-47. p. 9 Itt érdemes megjegyezni, hogy az sem tett jót Varasd megítélésének, hogy Hans és Christoph Ungnad idején, különösen az 1570-es években a protestantizmus fellegvárának számított. Ilijanic 1999. 15. p. 10 Varasd város 15-16. századi jogállásának története máig nincs pontosan feltárva. Az 1209-ben szabad királyi városi jogot nyert település 1397-ben a Cilleiek, majd a 16. század elején Brandenburgi György őrgróf kezébe került. Tőle kisebb kitérőkkel a Bátoriakhoz került, majd 1543-ban királyi zálogbirtokként Hans Ungnadhoz. A város életét mindvégig megnehezítette, hogy Varasd vár birtoklása és Varasd vármegye ispáni címe mindvégig szorosan összetartozott, majd az 1540-es évektől a megszerveződő végvidék katonai igazgatási központja telepedett a városra. A kora újkori helyzetre: H. Németh 2004. 227. p. Átfogóan: Varga 2012. 149-159. p. A késő középkorra legújabban ld.: Lakatos 2019. 649-653. p. Friss horvát szakirodalom: Sicel-Kastela 2009; Morandini 2015. 11 „Nos enim prout antea semper Coroni Hungaricae et divis condam regibus Maiestatis Vestre predecessoribus fideles subditi fuerimus, ita et modo regimini et gubemacioni Maiestatis Vestre proprie subesse cupitum(!).” Varasd, 1541. augusztus 25. Varasd város Ferdinánd királynak. DAV, Radikalnog arhiva. XVI-7. Kiadva: Levanic 2019. 29-30. p.
