Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
124 Az érdekérvényesítés eszközei deák személye biztosította valamelyest az oklevéladás folytonosságát. A birtokos nemesség - a kialakulóban levő államalakulat bizonytalanságai ellenére - biztosítani próbálta a konvent sekrestyéjében őrzött régi levéltári anyag - saját kiváltságai - megóvását és zavartalan használatát. A változások ütemét jelzi, hogy míg 1557 májusában Izabella királyné még a konventhez intézte mandátumát, a következő hónapban tartott országgyűlés már négy-négy tekintélyes nemesre kívánta bízni a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent levéltárát, akiknek feladatává tette, hogy a levéltárak őrzése mellett levélkerestető parancsra hiteles másolatokat állítsanak ki. A konvent esetében azonban e nemesek megbízására nem került sor, minthogy lényegében kényszermegoldásként az 1557-1575 közötti átmeneti időszakban a kolozsvári bíró viselt gondot a konvent levéltárára, melyet ekkor is Kolozsmonostoron, az apátsági templom sekrestyéjében tároltak. Ha egy per során szükség volt a levéltárban őrzött oklevelek valamelyikére, a levélkerestető parancsot a városhoz, illetve a város magisztrátusához mint az „apátság sekrestyéjében őrzött levelek keresőihez” intézték,6 s ezzel valójában a királyi város vette át az átiratok kiállítására szorítkozó hiteleshelyi feladatokat. 1560-ban egy mandátumban külön kiemelték, hogy a polgárok a levélkereséshez az említett János deákot, a konvent korábbi jegyzőjét is vigyék magukkal.7 Ezután az 1560-1573 közötti időszakban adatolhatóan mindig János deák volt az, aki kolozsvári polgárok társaságában, az uralkodó levélkerestető parancsára kiment Kolozsmonostorra és kikereste az igényelt iratot.8 Az eljárást végző személyek minden egyes alkalommal visszazárták és lepecsételték a levéltár ajtaját, a kért szöveget vagy a helyszínen rámásolták a mandátum hátára, vagy magukhoz vették az eredetit és bevitték Kolozsvárra, ahol a bíró nevében kiállított és a város nagyobb pecsétjével megerősített átiratban kiadták az oklevelet. Ennek az eléggé nehézkes és bizonytalan eljárásnak szerettek volna a rendek véget vetni állandó és felelősségre vonható levéltáros(ok) kinevezésével. János Zsigmond egy alkalommal - vélhetően a háborús állapotok miatt is - elrendelte, hogy a konvent levéltárát szállítsák át Gyulafehérvárra és ott bízzák a káptalani requisitorok őrizetére, akiknek létszámát hajlandó lett volna egy személlyel növelni. A költöztetésre azonban szerencsénkre - tekintettel a gyulafehérvári káptalani levéltár későbbi pusztulására - nem került sor. 1563 júniusában az országgyűlés a tényleges helyzetet törvényesítette, amikor a többször említett Óvári János deákot, akkor Kolozs vármegyei jegyzőt requisitomak nevezte ki. Az intézkedés szerint a levélkereséskor Óvári János deák mellett to6 DL 28003, DL 36957 (1563), DF 255030 (1568). 7 „adhibito vobiscum Joanne litterato alias notario dicti Conventus” (DL 28003). 8 1560: DL 28003; 1561: DL 74362; 1563: DL 36957; 1569: DF 253576; 1573: DF 255273.
