Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
TÓZSA-RIGÓ ATTILA POZSONY ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉSI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIÁJA A VÁROSI AJÁNDÉKOK TÜKRÉBEN (1525-1543) A kora újkor egyik fontos jellemzője volt az úgynevezett korai modem államnak a 15-16. század fordulójától bekövetkező kialakulása és első fejlődési fázisa. Az állami bürokrácia expanziója, a jogi és vallási uniformizálás magával hozta az autonóm önkormányzati entitások visszaszorítását. A kora újkori állam expanziója az egész korszakon átívelő folyamat volt, amelyet a 16. század második harmadától kiterjeszthetünk egészen a 17-18. század fordulójáig. Ez a tendencia alapvetően megváltoztatta a városvezető testületek és a városon kívüli bürokratikus állami szervek, illetve a politikai erők közötti viszonyokat. Míg a városi önkormányzat aló. század elején még a városi szabadságjogok és kollektív érdekek képviseletét szolgálta a külső erőkkel szemben, addig két évszázaddal később a városi adminisztráció fő feladata már elsősorban az állami szervekkel történő kapcsolattartásra redukálódott, ami természetesen nem zárta ki az érdekérvényesítés lehetőségét, csak éppen a korábbiakhoz képest erőteljesen leszűkült mozgástérrel.1 A korszak elején azonban még viszonylag széles volt ez a mozgástér. Magának Pozsonynak az érdekérvényesítő képességében jelentős változás következett be. A mohácsi csatát követő oszmán expanzió drasztikus mértékben változtatta meg a Kárpát-medence politikai viszonyait. A korábban regionális központként funkcionáló Pozsony pozíciói is nagymértékben megváltoztak. A város fünkcióinak átalakulását az Urbs VII. kötetében megjelent tanulmányomban fejtettem ki részletesen.2 Itt csak röviden térek ki erre a kérdéskörre. Pozsony 1526 után viszonylag rövid időn belül országos jelentőségű közigazgatási- és politikai központi szerepre tett szert. Bár sohasem vált rezidenciavárossá, összességében a Magyar Királyság Habsburg fennhatóság alatti részeinek politikai és, némi korlátozással (Béccsel megosztva), közigazgatási fővárosává avanzsált. Mindezzel együtt járt, hogy az országos politikai elit szereplői hoszszabb-rövidebb időre rendszeresen megjelentek a városban, illetve jelentős méretű hivatalnoki kar is betelepült Pozsonyba. Többek között itt szervezték újjá 1 Miller 2008. 156-158. p; H. Németh 2012. leginkább 283-284, 296-299. p. 2 Tózsa-Rigó 2012. A funkcióváltáshoz ld. még: H. Németh 2018, Pálffy 2013. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020.101-122. p.
