Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
154 Tanulmányok A plakátragasztók a harc megindulásakor nagyon el voltak keseredve, hogy e rengeteg munka miatt egész éjszaka dolgozniok kell majd. Később a küzdelem érdekes tapasztalatokat hozott. Rájöttek arra, hogy a legszerencsétlenebb dolog kora hajnalban vagy éppen késő este kezdeni a ragasztást. Mert az ilyen plakátok sohasem érik meg a reggelt, addig kétszer, háromszor átragasztják őket. így aztán egyre később fogtak munkába a plakátragasztók s végül nemes verseny fejlődött közöttük, hogy ki tud legkésőbb kelni. Mert egy napig az győz az izgalmas harcban. Már senki sem tudja megmondani, ki kezdte a plakátharcot körülbelül három héttel ezelőtt. Nem tudják, melyik párt volt az első. Annyi bizonyos, hogy rövidesen 24 párt állott a küzdőtérre és megkezdődött a szörnyű »bellum ominum contra omnes«.”33 A plakátok kiragasztásának-leragasztásának problémája korábban a fővárosi közgyűlés jogügyi bizottságának ülésén is témává vált, mivel a testületben pártpolitikusok ültek, akik szóvá tették, hogy a fővárosi Hirdető Vállalat nem volt felkészülve a feladatra (a cég kezdetben negyven plakátragasztó munkással rendelkezett, miközben naponta 50 ezer vagy több plakátot kellett volna kiragasztani), illetve nem jól végezte a munkáját (bár miután a hivatalos fővárosi cég mellett magáncégek és személyek is plakátolhattak, ezt nem volt egyszerű megítélni).34 A jobboldali politikusok mindenesetre abban egyetértettek, hogy a szociáldemokraták álltak nyerésre a harcban, miután az ő munkásaik jobban és lelkesebben végezték a feladatot, mint a fővárosi cég dolgozói. Végül arra jutottak, hogy a plakátok kiragasztását, illetve leragasztását, letépését fokozottabban kell ellenőrizni, és a rongálást erőteljesen szankcionálni. Sajnos a fővárosi rendőrfőkapitány 1922. évi napiparancsai nem maradtak fent, de más választási években voltak olyan utasítások, amelyek a rendőrközegeknek feladatául adták, hogy figyeljék a választási falragaszokat és a rongálókat, letépőket jelentsék fel, illetve állítsák elő.35 Ám - egy Rejtő Jenő idézetet36 alapul véve - nyilván nem lehetett minden plakát mellé rendőrt állítani, ezért 1922-ben a plakátolás rendjének fenntartása elég reménytelen vállalkozásnak tűnt, ahogy az az előző újságcikkből is kitűnik. 33 Hírek. Plakátfinish. Az Est, 1922. június 1. 34 Jegyzőkönyv a bizottság május 17-ei üléséről, amelyen a Hirdető Vállalat 1921. évi zárszámadását vitatták meg. Fővárosi Közlöny, 33. (1922), 28. sz. 1450-1452. p. 35 BFL VI.l.c. 8. kötet, 1925. április 19. és 15. kötet, 1930. november 25. 36 „Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani.” Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány. http://mek.oszk.hu/01000/01064/01064.htm-Utols0 letöltés: 2020. május 31.
