Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
Perényi Roland: A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten 289 Perényi Roland A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten. Szociális riportok a 19-20. századfordulóján [Budapest], 2018. Napvilág Kiadó - BTM Kiscelli Múzeum. 169 p. „Itt szegények laknak” - ezzel a hatásos mondattal fejeződik be Perényi Roland monográfiája. A könyv arra tesz kísérletet, hogy elénk tárja azt a képet, illetve kortársi értelmezést, amelyet a 19-20. század fordulóján a középosztály alkotott az alsóbb társadalmi rétegekről, marginális elemekről. A kötetben feldolgozott szerzők szociális riportok, fotók, diavetítések és filmek révén kívántak betekintést nyújtani ebbe a fehér foltként értelmezett világba a korabeli olvasóknak/nézőknek, akiknek szemében a nyomor és a szegénység általában szorosan összekapcsolódott a bűnözéssel. Maga a szerző is a bűnözés társadalomtörténetét kutatva1 bukkant a szociális problémák általános és specifikus kérdésköreire, melyek iránt akkoriban - 15 évvel ezelőtt - a magyar történészek még viszonylag szerény mértékben érdeklődtek. Pedig már maguk a kortársak is érzékelték, hogy a felgyorsult iparosodás és urbanizáció hatására a szegénynegyedek terjednek, s a polgárok, értelmiségiek érdeklődni kezdtek a „slum”-ok iránt. Az alacsonyabb néprétegek megismerése - különösképp Londonban - a 19. század közepétől fogalmazódott meg a középosztályok körében, a látogatások célja ugyanakkor egyszerre szolgálta a szegények megsegítését és azok kontroll alatt tartását. A társadalom- és várostörténész szerző a szociális riportok írott és képi forrásaihoz fordult, hogy feltárja számunkra ezen látogatások céljait és üzenetét. A századeleji szocioriportok ugyan alapvetően a nagyvárosi jelenségekről tudósítanak, de sok minden megtudható belőlük a témáról kialakult polgári diskurzusról, a középosztálybeli újságírók át- és újraértelmezési kereteiről is. A szociális riport (németül Sozialreportage) közérthető formában tájékoztatta a nagyközönséget a szociális problémákról (a nyomorról, a hajléktalanságról és a prostitúcióról), s keveredett benne a társadalomtudományos objektivitás és a szépirodalmi szubjektivitás; a műfaj ezen kívül eredetéből fakadóan normatív, reformer jelleggel bírt. A riport - ahogy Perényi írja Selbherr nyomán - nemcsak közvetített a szerző és a befogadó között, hanem egyfajta kommunikációt is teremtett (13. p.). A szocioriportot mint történeti forrást az 1970-es, 1980-as években fedezték fel az angolszász kutatók és ekkor kezdték el gyűjteményes kötetekben megjelentetni a riportokat. A riportázsok elemzésekor természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a műfaji, történeti előzményeket. Perényi jóvoltából olvashatunk Charles Dickens és Friedrich Engels szociális érzékenységéről és - még ha csak röviden is - a városi etnográfia európai és amerikai gyökereiről éppúgy, mint a közép-európai szocioriport első képviselőjének tekinthető Paul Göhre teológus munkásságáról. 1 Perényi Roland: A bűn nyomában. A budapesti bűnözés társadalomtörténete 1896-1914. Budapest, 2012. L’Harmattan. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiv. 2019. 289-292. p.
