Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Beregszászi Balázs: A magyaróvári Városkapu tér kialakítása és nevezetességei
92 Tanulmányok A megyéhez tartozó három épület telekvégi rendezéseivel szemben Hőnél a Lajta-csatoma 656 méteres - a Pozsonyi állami út mentén álló felső kőhídtól a Trieszt városához címzett sörözőig terjedő - szakaszán kívánta rendezni a csatornázást. Ez a szakasz ma a Fő utca 1. sz. alatti Lenau-házzal szemközt elhelyezkedő zsiliptől egészen a Szent Flórián szállodától (alsómalom) az úttest alatt átjövő Malom-ági Lajta-patakkal való összefolyásig tart. A mai Fő utca 30. sz. lakóház udvarán jön felszínre, és a víz a betonozott mederben folyik tovább az Anna kávéháztól a Magyar utcán át a Kórház utca mögött, hogy a Malom-ági Lajtába csatlakozzon. A megye elodázta a végleges döntést, amíg a csatorna beboltozásának a kérdése eldől. A függőben hagyást egyébként Magyaróvár városbírája, Götz Ferenc is kérte a megyétől, amíg a m. kir. pozsonyi kultúrmérnöki hivatal véleményt nem mond az „életrevaló ajánlaf’-nak tartott csatornázási tervezetről. Götz szerint Magyaróvár ezzel jelentősen fejlődne, főleg közegészségügyi tekintetből. A megye tolerálta a kérést, és a belügyminiszternél is kieszközölte a munkálatok halasztását, a partfalat pedig ideiglenesen megtámasztották. A kultúrmérnöki hivatal mind a város, mind a megye részére a földművelésügyi minisztert ajánlotta a terv jóváhagyására, és javasolta, hogy tőle kérjék a hivatal kirendelését. A miniszter 1903 nyarán a XV. kerületi m. kir. kultúrmérnöki hivatalt rendelte ki a Pozsonyi országút mellett folyó Lajtacsatoma beboltozásához szükséges műszaki tervek elkészítésére. A tervezést a hivatal ingyen végezte, csak a dologi kiadásokat kellett fizetni. A helyszíni bejárásra szeptember 16-án került sor. Októberre a kultúrmérnöki hivatal két javaslatot dolgozott ki. Az első javaslat azzal számolt, hogy a csatorna továbbra is árapasztó csatornaként működik, így a kivitelezési költség 55 000 korona lett volna. A második szerint, ha kis szennyvízcsatornaként működne, és a Lajtából kapná az öblítéshez szükséges vizet, az építkezésre 21 000 koronát kellett volna fordítani. Ez utóbbi terv azonban csak akkor lett volna kivitelezhető, ha a Rábaszabályozó Társulat által tervezett Lajta-jobbparti védtöltés és a főmederre építendő zsilip a közeljövőben elkészült volna. A kultúrmérnöki hivatal a második verzió mellett érvelt, amit a város tudomásul vett, ezért a védtöltés elkészültéig elhalasztották a beboltozást.11 A Rábaszabályozó Társulat 1909-ben, Szenczy Tivadar mérnök vezetésével megkezdte az árvízvédelmi munkálatokat, és a Lajta vasbeton zsilipje 1910 nyarára elkészült.11 12 Ezzel összefüggésben 1909-ben a város ismételt lépéseket tett a Lajta-csatoma (Stadtgraben) beboltozására. Az érintett telektulajdonosokat úgy ösztö11 MNL GyMSM GyL IV.B.905.a 1908/3316. 12 MvmMH, 1910. július 21.
