Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
64 Tanulmányok tása ugyancsak az állami befolyás kiterjesztésének egy sajátos formájaként értelmezhető, de a kataszteri térképek és a telekkönyvek szerkesztése is szintén bevált eljárásnak tekinthető. Feltűnő, hogy a báni kormányzat sokkal gyakorlatiasabban viszonyult a kérdéshez, és a jogi és adminisztratív intézkedések mellett karhatalmi szerveinek kirendelésével, „fizikailag” is megjelent a területen. Komoly eltérések lelhetők fel a magyar kormány egyes minisztereinek állásfoglalásaiban, így például Erdély Sándor és Plósz Sándor igazságügyi miniszterek, a belügyi tárcát vezető, mérsékeltebben gondolkodó Perczel Dezső és Széli Kálmán, vagy éppen a horvát bán esetében. Mivel magatartásukat alapvetően az országos politikai érdekek határozták meg, konfliktuskezelésükben a „lágyabb” formák alkalmazására, és a „nagy Fiume-kérdés” kerülésére törekedtek.98 Nem így történt a katonai megszállások, majd a világháborút követő nemzetközi tárgyalások alkalmával, ahol a Delta sorsának rendezése mielőbbi gyakorlati megoldást igényelt. Ugyanakkor a Delta funkcionális komplexitásából származó problémák más szinteken is éreztették hatásukat. A Delta hovatartozásának dilemmái jogi bizonytalansághoz vezettek, ami még súlyosabbá tette a farakhely határmenti voltából származó közbiztonsági állapotokat. A mindennapos kisebb-nagyobb atrocitások nemzetiségi különbségtétel nélkül veszélyeztették a kereskedők, a munkaadók és munkavállalók érdekeit. Ezt támasztja alá a Munkaadók Szövetkezetének, a fiumei Kereskedelmi- és Iparkamarának, valamint a kormányzónak és a minisztériumoknak címzett panaszok sokasága. A jelentésekből úgy tűnik, hogy a vállalkozók és kereskedők többsége a közrend és a nyugalom fenntartása érdekében bármilyen karhatalmi szerv illetékességét elismerte. A Deltával kapcsolatos bizonytalanságok a kereskedők számára mint a profitot és a (nemzetközi) összeköttetéseket veszélyeztető tényezők tűntek fel. Az már jóval nehezebben határozható meg, hogy a terület miként jelent meg a lakosság és különösen az egyes személyek mentális térképén. Noha e szempont alapos vizsgálata további kutatásokat igényel, megállapítható, hogy a különböző érdekek mellett a Deltához fűződő élmények, tapasztalatok is igen eltérőek lehettek. Egyesek számára találkozási pontot, megélhetési és keresetkiegészítési lehetőséget, esetleg a hatóságok előli menedéket jelentett, mások viszont a folytonos konfrontációk színterét látták benne. Zichy Ágost számára terjeszkedési és újabb gazdasági elképzelések megvalósítását, Nákó Sándor és a panaszos kereskedők számára viszont a „bűn negyedét” jelentette, Antonio Widmar és a Delta szerkesztősége - bár csak szimbolikus formában és 98 Később a magyar koalíciós kormány bukása, majd a vasúti pragmatika a felek közti diskurzus hangnemének kritikusabbá válását vonta maga után.
