Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Gyimesi Emese: A városi tér gyermekszemmel. Pest-Buda a 19. század közepén
Gyimesi Emese: A városi tér gyermekszemmel 41 A London és Pest címet viselő rovat utolsó darabjában egy gyermekien megrajzolt történelemkép, a Pest város fejlődését hátráltató történelmi események (tatárjárás, török hódoltság) felsorolása után egy utópisztikus vízió jelent meg Pest városának a jövőtől várt fejlődéséről, további növekedéséről: „Pestnek hátra maradását igazollják azon viharos idők, melyeket Szent Istvántól egész III. Károlyig szenvednie kelle. A tatároktól feldulatott. A török időszakban tökéletesen tönkre jutott. Most mindig jobban szépül. Remélljük hogy mire 2000et írunk Párizs nagyságait elérendi.”48 Ezek a forrásszövegek azért is nagyon izgalmasak, mert megmutatják, hogy a gyermekek történelemképe, a városról való tudásuk hogyan és milyen információk keveredéséből állt össze. Noha az uralkodókat pontosan megnevezték, a történelmi tények, a múltról megfogalmazott túlzó állítások és a jövővel kapcsolatos utópisztikus víziók keverednek a szövegekben. így a mitikus és a történeti megközelítések, a korabeli nyomtatott sajtó hatása, az újságírói stílus imitálása és a gyermeki nézőpont elválaszthatatlanul összefonódnak a szövegek narratívájában. Összegzés Az 1860-as évek közepe - amikor a tízéves Horvát Árpád Pest újonnan átadott, prominens épületeit és a város gyors fejlődését csodálta, miközben rákokat nézett a még szabályozatlan Duna-parton - egy egészen különös határvonalat reprezentál Budapest várostörténetéből. Noha a kutatók általában a városegyesítést (1873) követő időszakot részesítik kitüntetett figyelemben, az 1860-as évek Pest-Budájának reprezentációi épp azért igazán szuggesztívek, mert sokrétű, olykor szinte paradox körülményeket mutatnak meg. Ebben az évtizedben számos olyan városelem jött létre, amely napjainkig meghatározza Budapest imázsát, ugyanakkor az is érzékelhető, hogy az egyre nagyobb lendületet kapó fejlődés és az elmaradottság egyaránt jelen volt a korabeli városban. Megközelítésemben a kószálás (flânerie) olyan hétköznapi, városi gyakorlatot jelent, amely mindenki életéhez hozzátartozik, aki nagyvárosban él és mozog. Ugyanakkor, mivel ez a gyakorlat mindig a tér és az idő függvényében működik, könnyen változtatható is. A városi térben megtett séták módjai és funkciói pillanatról pillanatra módosulhatnak akár ugyanannak az embernek a gyakorlatában is. Éppen a városi séták gyakorlatának hétköznapisága lehet az oka annak, hogy az ilyen tevékenységekre adott írásbeli reflexiók viszonylag 48 Gyimesi 2019. 192. p.
