Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Gyimesi Emese: A városi tér gyermekszemmel. Pest-Buda a 19. század közepén
34 Tanulmányok alkalmanként lehetnek átfedések a kategóriák között, különösen akkor, ha léptékváltás történik az elemzésben. Központi jelentőséget tulajdonított a város olvashatóságának (legibility) 22 másként fogalmazva a város „láthatóságának” (visibility) vagy „képiségének” (imageability), amely definíciója szerint egy fizikai objektum azon jellemzőit jelenti, amelyek nagy valószínűséggel idéznek elő erős képzetet bármely megfigyelőben.23 24 Az olvashatóság és a láthatóság fogalmai egy olyan magasabb jelentéstartalomra utalnak, amelyben a tárgyak nem csupán láthatóak, hanem élesen és erőteljesen reprezentálnak bizonyos jelentéseket.25 Horvát Attila és Árpád játékos folyóirata számos olyan szöveget tartalmaz, amely a városi környezetre reflektál. A Tarka Művek harmadik darabjának első rovata a Szakaszok naplónkból címet viseli. Noha ez a kis füzet 1865. december 31-én, szilveszter estéjén készült a füzet hátoldalára fekete tollal írott megjegyzés szerint, a naplók stílusában írott szöveg egy korábbi nap, szeptember 29-e élményeit fogalmazta meg. Ez a nap azért volt emlékezetes a szöveg szerzője, a tízesztendős Horvát Árpád számára, mert felvételi vizsgára ment a piarista iskolába nevelőjével, az akkor huszonhat éves Óvári Józseffel.26 A szöveg egy része olyan reflexiókból áll, amelyek a Budáról Pestre vezető sétára, az iskolába vezető útra vonatkoznak: „Elérünk a hídfőhöz, ott egy kávéházba megyünk, hamar bevágom a reggelit, azután a képes lapokat nézem. Át mentünk Pestre, a redoutnál mindkettőnkre rá ér valami, mikor el végeztük folytatjuk az útunkat. Elérünk a végzet teljes épülethez, de még korán van, kint ácsorgunk, egész hidegvérrel nézegetjük a kirakatokat, a dunapartra megyünk rákokat nézni.”27 Az említett hídfő a Lánchídra utal, amely ekkor még az egyetlen állandó híd volt Pest és Buda között. A Lánchíd építése a város építészetének 1838 és 1848-1849 közötti periódusát alapvetően meghatározta, folyamatosan változó, ugyanakkor ikonikus eleme volt a korszak városképének. Ahogyan Seenger Ervin várostörténész és művészettörténész kiemelte: a Lánchíd építésének év23 Lynch I960. 3. p. 24 Uo. 9. p. 25 Uo. 10. p. 26 Óvári József (1839-1880) eredeti családneve Wiche volt, amelyet később magyarosított. A pesti egyetemen 1858-tól kezdve folytatott bölcseleti tanulmányokat, ahol 1866-1867- ben latin, görög és német irodalomból és bölcseletből tett tanári vizsgát. 1864 áprilisától helyettes tanár volt a Budai Királyi Egyetemi Főgimnáziumban, 1866-ban a pesti királyi katolikus, 1869-ben pedig a pozsonyi főgimnáziumhoz helyezték mint rendes tanárt. Az 1850-es és 1860-as évek fordulóján házitanító volt Szendrey Júlia és Horvát Árpád családjában, Petőfi Zoltánt is tanította. Zoltán 1858 októberétől járt a piarista gimnáziumba, de a 2-4. gimnáziumi osztályt magántanulóként végezte. 27 Gyimesi 2019. 181. p.
