Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
Készéi András: A középfokú oktatás felekezeti változatai... 277 is komoly hírnévre és vonzerőre tegyen szert. A két pesti gimnáziumban tanuló vidéki diákok 35-40% körül stabilizálódó részesedése azonban még inkább aláhúzza a fent már említett tényt: az állandóan növekedő Pesten ezek szerint nemcsak az iskolai férőhelyek száma nőtt relatíve lassan, de a helyi illetőségűeknek az esélyei a már meglévő férőhelyek megszerzését illetően is számottevő mértékben romlott. Ez különösen a felsőbb gimnáziumi évfolyamokra igaz, ahol a pestiek előfordulási aránya már mindössze 40-50%-os volt. Készéi évtizedekre lebontva, megyei bontásban, szemléletes diagramokkal illusztrálva elemzi mindkét gimnázium vidéki diákjainak lakóhely-részesedését. Nem a részletes és jól követhető elemzést készítő kutató felelőssége, hogy az adatokból nem sok tendencia körvonalazódik: mindkét gimnáziumban a vidékiek legnépesebb csoportját a Duna-Tisza közéről (leginkább Pest-Pilis-Solt megyéből) érkezettek képezték. A Pesten és Pest megyén kívüliek rendre 15-20%-ot kitevő teljes csoportja pedig a szélrózsa minden irányából verbuválódott, de természetesen legnagyobb eséllyel a Pesthez közelebbi térségekben lakó diákokból állt. Ily módon a két gimnázium diákvonzó képessége korrelál az 1828. évi összeírás alapján számított tiszta és megosztott piackörzeti tendenciákkal. Az elemzőt és az olvasót is komoly próba elé állítja, ha egy dinamikusan változó társadalom legdinamikusabban fejlődő városában a gimnáziumi diáknépesség társadalmi jellemzőit kell tetten érni, elemezni. Hisz a hagyományos kategóriák nemcsak léteztek, de jelentőségük is megmaradt. Ugyanakkor ez a jelentőség szinte pillanatonként változott, mértéke jobbára hektikusan csökkent. A klasszikus polgárjoggal rendelkezőkkel szemben fokozatosan nyertek teret a városiasodás motorjai, a kereskedők, tisztviselők, értelmiségiek, akik bár polgárjogot nem feltétlenül szereztek, iskola iránti keresletük mind inkább polgári jelleget öltött. Az arisztokraták, nemesek, egyházi emberek befolyása is megmaradt, de a társadalmi szerkezet módosulásával feltehetően szükségszerű volt az ő pozícióik átalakulása is. Mindez különösen indokolttá tette azt, hogy a két pesti gimnázium diáktársadalmát sok változó segítségével vizsgálja a szerző. így aztán a társadalmi kategóriákat idővel felváltják az elemzésben a foglalkozáscsoportok - szerepet kapnak a tisztviselő, értelmiségi, kereskedő, kézműves, katona, őstermelő, vállalkozó és szolgáltató kifejezések. Az ily módon előálló veszélyt, miszerint igen bonyolultakká válhatnak a táblázatok, diagramok, Készéi András azzal igyekszik elhárítani, hogy a főszövegben egy-egy időmetszetre vonatkozóan két diagramban tárgyalja egy-egy gimnázium diákjainak társadalmi hovatartozását. A Függelékben aztán tételes, akár esztendőnként megadott adatsorokból összeálló táblázatokat is közöl. Ez azonban nem feltétlenül segíti a tisztánlátást, mivel - a főszövegben közölt diagramokhoz hasonlóan - még egy szempontot beemel a szerző a tárgyalásba. Ez a szempont a két gimnázium alsó és felső osztályainak eltérő funkciója. Közismert, hogy az alsóbb osztályok mindenhol sokkal népesebbek voltak, s a kevésbé magas iskolázottságra törő, kispolgári iskoláztatási stratégia fontos céljainak minősültek. Ezzel szemben a felsőbb osztályok elvileg inkább csak a hagyományos „iskolafogyasztók” számára voltak kiemelten fontosak, a továbbtanulás szempontjából pedig elengedhetetlenek. A szerző ezt az erősen tagoló szempontot nem hagyhatta ki az elemzéséből, ami viszont azzal jár, hogy a tárgyalt
