Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Recenziók
Katalin Szende: Trust, Authority, and the Written Word... 265 A sorozat: Az Utrecht Studies in Medieval Literacy című sorozatot Marco Mostert, az Utrechti Egyetem kutatója indította útjára 1999-ben egy általa szerkesztett kötettel4, s azóta is a sorozat felelős szerkesztőjeként irányítja az írásbeliség tematikájához kapcsolódó kiadványok megjelenését. Mostert 1996 és 2000 között egy igen újszerű és alapvető kutatási projektet vezetett, melynek elsődleges célja az volt, hogy az írásbeliség fejlődését társadalmi kontextusban vizsgálja, az írás használatának társadalmi sajátosságait megragadva. Ez az újfajta szemléletmód tükröződik vissza Szende Katalin témafelvetésében is. Kettejük kiváló szakmai kapcsolata tehát kölcsönösen nyomot hagyott munkájukban. Jelenleg az 50. kötet nyomdai előkészületei folynak, s a megjelent könyvek listáját nézve nem tudok nem arra gondolni, hogy szerzőnk a sorozat szakmai arculatára is hatott. Ebben a sorozatban ugyanis sorra jelentek meg olyan közép- és kelet-európai régiókat tárgyaló munkák, amelyek éppen az ő kalauzolásával születtek meg vagy kerültek a nemzetközi tudományos figyelem látószögébe.5 A jelen kötet Szende Katalinnak nem az első találkozása a sorozattal. Igen korán, a kilencedik (tanulmány)kötetben már szerzőként szerepelt, mint ahogy a 27-dikben is, de hivatkozásként is jelen van a kötetek bibliográfiai jegyzékében.6 A téma: A középkori magyar írásbeliség és annak további aspektusainak kutatása, mint például kancellária-történet, pecséthasználat, nem új téma, mint ahogy az a könyv bibliográfiai áttekintőjéből vagy tételeiből is kiderül. A 1930-as években, a 19. században kialakult nemzeti felfogású elméleteket újragondolva és cáfolva, többen kezdtek foglalkozni az íráshasználat történeti kutatásával, s máig hivatkozott írások születtek. Hajnal István 1934-ben megjelent műve s a téma társadalomtudományi megközelítése a maga idejében nagyon haladónak bizonyult, talán túlságosan is haladónak a kor hazai történeti felfogásához képest, s ezért sokáig hatás nélkül maradt.7 A nagy forráskiadvány-sorozatok megindulásával pedig inkább az oklevélkutatás, a hivatalkutatás vagy éppen a nyelvészeti munkák kerültek előtérbe, így Hajnal István társadalomtudományi megközelítését csak a 1980-as években kezdték felfedezni és elismerni, de addigra az európai történetírás már ebben a témában (is) messze járt. A rendszerváltás utáni magyar történetírás megpróbálta mulasztásait törleszteni Hajnal felé azzal, hogy műveit kötetbe foglalva kiadták, méltatták, elismerték, de úgy gondolom, hogy Hajnal István öröksége és szakmai szemlélete, az általa képviselt vonal ezzel a könyvvel került vissza abba a nemzetközi tudományos vérkeringésbe, amelyből a történelmi események miatt annak idején kiszakadt. 4 Mostert, Marco: New Approaches to Medieval Communication. Tumhout, 1999. Brepols. 5 Goina, Mariana: The Use of Pragmatic Documents in Medieval Wallachia and Moldavia (Fourteenth to Sixteenth Centuries). Tumhout, 2020. Brepols. 6 The Development of Literate Mentalities in East Central Europe. Eds. Adamska, Anna, Mostert, Marco. Tumhout, 2004. Brepols; Writing and the Administration of Medieval Towns. Medieval Urban Literacy I, Eds. Mostert, Marco, Adamska, Anna. Tumhout, 2014. Brepols. 7 Hajnal István [Etienne]: Le rôle social de l’écriture et l’évolution européenne. Revue de l’Institut de Sociologie (Bruxelles), 14. (1934), No. 1-2. 23-53, 253-282 p.
