Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Műhely - Mátay Mónika: Beszélő Házak Kőszegen. A módszerről
242 Műhely Érzékenyebb fogalmi rendszert dolgoztak ki, felmerült a megélt, de el nem mondott vagy éppen elhallgatott, le nem írt életesemény jelentősége, amikor az egyén nem tudott megbirkózni, nem tudta feldolgozni életútja valamely epizódját-traumáját.41 Ugyan a történészek sokáig elhanyagolták a biográfiát, az elmúlt három évtizedben soha nem tapasztalt érdeklődés mutatkozott a műfaj iránt, ami jól látható abból is, hogy az életrajzok külföldön és Magyarországon egyaránt tekintélyes helyet foglalnak el a könyvkiadásban.42 Az életírás műfajként természetesen korábban is létezett, de főleg újságírók és írók készítettek biográfiákat. Éppen ezért, mert kívül rekedt az akadémiai világon, a tudományos kutatók meglehetősen szkeptikusan viszonyultak a műfajhoz, komolytalan történetmesélésnek minősítették az életrajzírást. A hosszan tartó ellenérzés végül feloldódott, és egyre több történész adta a fejét jól dokumentált, tudományos módszerekkel feltárt életút rekonstrukcióra, elemzésre, sőt, a biográfiák elkészítéséhez a legfrissebb historiográfiai fordulatok eredményeit is felhasználták. A híres vagy hírhedt hősökön kívül egyre inkább megjelentek a kevésbé ismert történeti figurák, Nagy Sándor élettörténete mellett helyet kapott valamely ismeretlen katonájának élettörténete is. A történészek új módszereket és megközelítéseket alkalmaztak, hogy elmondhassák a hétköznapi emberek históriáját is. Az orális történetírás felfedezte a szemtanút mint információforrást és elbeszélőt, saját életének krónikását. Hogyan definiálható az életrajz? Egy, a közelmúltban megjelent kötet szerkesztői szerint a biográfia egy egyéni életút tanulmányozása a történetírás szabályainak és módszereinek megfelelően úgy, hogy a személyes pályát kontextusba kell állítani, világosan be kell mutatni publikus vonatkozásait.43 Az életrajzírók különféle dilemmákkal szembesülnek munkájuk során. Elsősorban döntést kell hozniuk arról, hogyan készítsenek szintézist az életút egyes adataiból, hogyan tegyék koherenssé az életpályát, miközben, mint tudjuk, az élet alapvetően fragmentált, a töredezettség több okra vezethető vissza. Számos levéltári forrás csak az életút egy szakaszára vonatkozóan tartalmaz információkat, drámai időszakokról, járványról, háborúról, személyes tragédiákról, konfliktusokról vagy jelentős fordulópontokról tudósít, míg a vizsgált személy gyakran évtizedekre eltűnik a történész látóköréből. A fragmentáltság abból is következik, hogy az emberek sokszor olyan döntéseket hoznak, olyan lépéseket tesznek, amelyekkel ugyanúgy megdöbbentik 41 A felvetést jól tudtam hasznosítani Kristóf Ágota életútelemzéséhez. Ld. Mátay 2018. 42 Ld. a módszer és a terület történetének hatalmas, négykötetes, több ezer oldalas áttekintését: Harrison 2008; Levi 2014. 43 De Haan-Renders 2014.
