Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Műhely - Mátay Mónika: Beszélő Házak Kőszegen. A módszerről
Mátay Mónika: Beszélő Házak Kőszegen 233 kutatómunkát, mert meggyőződése, hogy így olyan tudás birtokába jut, amely a makroszintű elemzéssel sosem szerezhető meg. Ahogy a mikroszkóp lencséje alá tett tárgyak is más szerkezetet mutatnak, mint szabad szemmel nézve, az egyénre fókuszáló történész a társadalmi tapasztalat új módozataival szembesül. A korábban láthatatlan részletek felnagyítása olyan társadalmi jelenségekre hívja fel a figyelmet, amelyeket a hagyományos megközelítés nem is észlel. A mikrotörténész számára a kicsi és egyedi az érdekes, lehet az lázadás, gyilkosság, boszorkányvád, válóper vagy egy személy, aki nem híres és hatalmas, inkább csak valamely kivételes cselekedete által válik érdekessé. Ha a vizsgálat egy konkrét személyre irányul, a születés és a halál által behatárolt életút aprólékos nyomon követése, a személyes portré elkészítése, a belső motivációk, vívódások, dilemmák mérlegelése, a választások értelmezése ugyanúgy a történész munkájához tartozik, mint az adatvadászat. A biográfia tényeinek pozitivista egybeterelése mellett a személyt kapcsolatain, szellemi, vallási beállítódásán, társadalmi beágyazottságán keresztül is jellemezni kell, azaz kulturális, társadalmi kontextusba kell állítani. „A mikrotörténelem mint sajátos műfaj csak akkor bontakozhat ki, ha a történészek, amellett, hogy megváltoztatják megfigyelésük léptékét, fellázadnak a szemlélet ellen, mely szerint a mikrokozmosz nemigen fogható fel másképp, mint a makroszint passzív tükröződése”.18 Az elmúlt évtizedek tapasztalata azt mutatja, hogy szép számmal születtek olyan mikrotörténeti munkák, amelyek messze túllépnek a makrovilág puszta leképezésén. Carlo Ginzburg, Le Roy Ladurie, Natalie Zemon Davis és sokan mások elemzéseikben feltárták a középkori-koraújkori Európában élt emberek önmegvalósítási képességeit, cselekvési szabadságát és döntéshozó stratégiájának létezését.19 Az inkvizícióval dacoló friuli molnár, Menocchio a hivatalos bibliamagyarázattól eltérő vallási tanokat, keletkezéstörténetet hirdetett. Nézetei mellett akkor is kitartott, amikor világossá vált, hogy az életét kockáztatja. Ladurie mozgalmas portrét készít egy okszitán falu, Montaillou életvilágáról. Plasztikus leírása alapján elképzelhetővé válik, hogyan élték az emberek mindennapjaikat egy néhány száz fős közösségben, feltárja bonyolult és komplex viszonyaikat, családi és baráti kapcsolataikat, szövevényes szerelmi életük epizódjait. Natalie Zemon Davis mesterien megformálta Martin Guerre és vetélytársa, az imposztor Arnaud du Tihl alias Pansette személyiségét, aki úgy próbált szerencséjének kovácsa lenni, hogy belebújt egy másik ember bőrébe és másnak adta ki magát, mint aki valójában volt. Ezeket a müveket olvasva világossá válik, hogy szó sincs a körülmények szorításában vergődő parasztok-18 Bell 2002. 262-276. [266], p. 19 Ginzburg 1991; Le Roy Ladurie 1997. Ld. ehhez a magyar kiadáskor megjelent elemző recenziót: Klaniczay 1998; Davis 1999.
