Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Fazekas Zsuzsanna: A szocialista ünnepi tér kialakítása az 1950-es évekbeli Budapesten
174 Tanulmányok azonban Magyarország, illetve Budapest ekkoriban aligha rendelkezett az ehhez szükséges anyagi és egyéb forrásokkal, valószínűleg maguk a szovjet csapatok állították fel az első szovjet hősi emlékműveket. Ezek már Budapest ostromának vége után néhány hónappal, az úgynevezett „első szabad május elsejére”, vagyis 1945. május 1 -jéré el is készültek; az ünnepségek központi elemét adta az új szovjet emlékművek felavatása.9 Ezek az emlékművek a korábbi korszakok szimbolikus helyszínein kaptak helyet: a Szabadság téren a két világháború között az 1920-as trianoni békeszerződésre emlékeztető Ereklyés Országzászló helyén,10 11 a Vigadó téren, amelyet hamarosan Molotov térre neveztek át, illetve a Gellért téren, ahol Horthy Miklós 1919-ben a Tanácsköztársaság leverése után, budapesti bevonulása alkalmával elmondta emblematikus, kommunizmusellenes beszédét. Az egyszerű, obeliszkeket formáló emlékművek közül a reprezentatív, tágas Szabadság téren emelt emlékmű kapta a legfontosabb szerepet, ennél jelentek meg ugyanis koszorúzni a legfőbb méltóságok. A továbbiakban a Kossuth Akadémiára átkeresztelt Ludovika előtt is felépült egy szovjet emlékmű 1946-ban, 1947. április 4-ére pedig elkészült a végül csak április 5-én felavatott11 gellérthegyi Szabadság-szobor is, amely a dunai látkép fölé magasodva kiemelte a város szimbolikus és valós elfoglalását. A szovjet hősi emlékművek a következő években állandó szereplői lettek mind az április 4-i, mind a november 7-i ünnepségeknek. A hivatalos interpretáció szerint a hatalom képviselői ezen alkalmakkor „hálából” járultak az országot felszabadító szovjet hősök emlékműveihez. A hamar kialakított szovjet hősi emlékművek mellett a II. világháborút követő első években mind a központi hatalom, mind az egyes pártok aktívan igyekeztek birtokba venni a korábban létező reprezentatív helyszíneket is. A központi állami díszünnepségekre már 1946-tól használták április 4-én és november 7-én a 19. század végéről megörökölt díszes Operaházat, és a Kossuth tér is többször szolgált megemlékezések, illetve gyűlések helyszínéül: 1946. március 15-én a Nemzeti Bizottság rendezésében tartottak itt ünnepséget, 1947. augusztus 20-án, másfél héttel a (kékcédulás) választások előtt pedig a Független Kisgazda Párt (FKGP) szervezte ide nagygyűlését. A Kossuth teret és március 15-ét végül az 1848-as forradalom százéves évfordulóján vette birtokba a megszilárduló új hatalom: az 1948-as megemlékezések alkalmából szervezett nagy9 Szabad Nép, 1945. május 3. 10 Pótó 2003. 52-56. p. 11 Április 4. ebben az évben épp húsvétra esett, ezért tolták el az ünnepet egy nappal. Pótó 2003. 126-139. p.
