Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ignácz Károly: A köztér mint poligikai csatatér. Az utca szerepe a választási kampányokban Budapesten, 1920-1939
158 Tanulmányok A különböző plakátok és egyéb falragaszok ugyan a közterület, az utca világához tartoztak, de többségükben magánházak falaira kerültek ki, miután a jogszabály tiltotta templomok, iskolák és középületek ilyen célú igénybevételét.40 A háztulajdonosok hiába tiltakoztak a házaikat elborító plakátrengeteg, illetve a házmestereik munkájának igénybevétele ellen, hiszen a plakátok levakarására már a kampány alatt is sor került, nem csak a szavazás után. Különleges helyzet volt az engedély nélküli (vagy annak vélt) falragaszok eltávolítása, amiről például a szociáldemokraták számoltak be. „Pártunk egyik plakátját ugyanis hivatalos vakarással tisztelték meg. Rendőrök csöngették ki városszerte a házfelügyelőket és utasították őket a szóbanforgó plakátunk levakarására. Ahol a házfelügyelők nem siettek elintézni a kellemes megbízatást, ott újra figyelmeztették őket.”41 A korban ugyanis a választási plakátok, sőt még a röpcédulák is olyan sajtóterméknek minősültek, amelyek utcai terjesztéséhez előzetes hatósági engedélyre volt szükség.42 Azaz Budapesten az összes plakátot és röplapot a polgármesteri hivatalnak kellett jóváhagynia. A konkrét esetben ezt a szociáldemokrata plakátot ott nem engedélyezték, de fellebbezés után, a Belügyminisztériumban már hozzájárultak a kiragasztásához. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi döntés csak lassan ért le a fővárosi rendőrséghez, ezért kezdték leszedetni a vitatott plakátot, bár egyébként a szociáldemokraták az előírások szerint feltüntették az engedélyező szervet és az engedély számát is. A tiltás egyébként öszszességében nem volt gyakori jelenség: a Népszava adatai szerint május 19-ig (amikor még szűk két hét volt a szavazásig) a városháza a 280 engedélyezésre benyújtott plakátból és röpiratból csak hetet utasított vissza, ezek közül öt volt a szociáldemokratáké.43 Végül a szavazás lezárulása után rögtön sor került a plakátok eltávolítására, amit szintén megörökítettek az 1922-es választási hangulatot részletesen bemutató lapok. „Mi egyszerűen a budapesti polgárok kedvenceire gondolunk, a derék és érdemes házmesterekre, akik e percben nem éppen lírai verseket dörmögve, vakarják - a plakátokat a pesti házak türelmes falairól. Az utolsó szavazók ta-40 2200/1922. M. E. sz. (március 2.) rendelet, 92. §. 41 Hírek. Plakátvakarások és egyéb plakátesemények egy csokorban. Népszava, 1922. május 20. Az érintett plakát szövege: „Aki azt akarja, hogy olcsó legyen a kenyér és drága az emberélet, szavazzon szociáldemokratára!” 42 Vagyis az I. világháború előtt született sajtótörvény rendelkezései vonatkoztak rájuk: 1914. évi XIV. te., különösen 5. és 11. §. 43 Ld. 41. lj.
