Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Simon Katalin: Városi tér - egyházi tér. A katolikus egyház városi térhasználata a 18. századi Budán
Simon Katalin: Városi tér - egyházi tér 13 (Haupt Platz, Bomben Platz)20 mint Buda egyik legtágasabb tere déli oldalát a Szent Anna-plébániatemplom, illetve a plébánia épülete, északon pedig a ferencesek kolostora és temploma határolta. A tér közepén állt a korábbi kápolna helyett 1724-ben emelt Immaculata-oszlop, oldalain Sienai Szent Katalin és Nepomuki Szent János szobraival.21 Az oszlop és a Duna között állt a katonák őrhelye piciny őrházzal, valamint a térnek a század végétől nevet adó ágyúgolyókkal.22 1746-tól ezen a téren lakott a postaigazgató, akinek háza egyúttal Postahivatalként is funkcionált.23 A Tabánban ugyanekkor nem volt a Bomba térhez hasonló, tágas térség. A városrész centrumát a Hetivásár tér (Forum Nundinale hebdomadale, ma Döbrentei tér) és az ott található vámházból kiágazó utca (nagyjából a 19. századi Virág utca vonala) két oldalán található görögkeleti és katolikus egyházi intézmények jelentették. Az utca déli oldalán állt a Szent Demeter-templom és temetőkörzete, attól nyugatra a görögkeleti iskola és bíróság épülete, az utca végén pedig Nenadovics Pál metropolita háza. Az utca északra eső oldalán ezzel szemben az Alexandriai Szent Katalin-templom, körülötte a katolikus temető, a terület északnyugati csücskében pedig a katolikus elemi iskola és a katolikus tabáni bíróság épülete foglalt helyet.24 Az 1686 előtti időket idézte a Székesfehérvári kapu alatt fekvő török temető, amelynek területét részben már az ostromot követően katonai sírkertként kezdtek hasznosítani, 1707-től pedig maradékát is felszámolták. Szintén az elmúlt kort idézte az országúti zsidó sírkert. Buda új lakói kezdetben a templomok körül temetkeztek (például a Nagyboldogasszony-templom körül egészen a 18. század közepéig, de így jártak el Újlakon és a Tabánban is), majd a lakosságszám és a lakott terület növekedésével párhuzamosan megfigyelhető az új temetők kiszorulása a lakott terület határára, összhangban Mária Terézia temetkezéssel kapcsolatos intézkedéseivel. A templom körüli temetőkertek kicsiny területük miatt hamar megteltek, s ezért már a 17. század végén kialakítottak a Víziváros északi határában, a Horvátvárostól nyugatra - valószínűleg egy török kori temető helyén - egy tágas, új temetőt, ahova minden városrészből vihettek elhunytakat. Ezt a temetőt 1740-ben zárták be, miután a pestisjárvány során megholtakat itt hántolták el (innentől kezdve általában csak „pestisteme20 Simon 2017. 53. p. 21 Eredetileg a 17. század végén emeltek a téren kápolnát, amit az oszlop 1724. évi felállításakor felszámoltak. Az oszlopot 1826-ban bontották le és nyolc év múlva szállították át mai helyére, a Mária térre. Vanossi 1733.20. p, Miller 1760. 97. p, Horler 1955.678. p, Nagy 1975. 237. p, Némethy 2013. 207. p, Simon 2017. 63, 68-69. p. 22 A Víziváros központjának 1761-es felmérését ld. BFL IV.1002.e 1761 Nr. 797. 23 Mai Battyhány tér 6. alatt. Simon 2017. 89. p. 24 Az épületek leírását ld. Miller 1760. 104-107. p, a kötethez tartozó, Johann Philipp Binder-féle térképet BFL XV.16.d.241/copl4.
