Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)

Tanulmányok - Fleisz János: A Szent László térről az Egyesülés teréig. Nagyvárad mai főtere mint a szimbólumok harcának fontos területe

Fleisz János: A Szent László tértől az Egyesülés teréig

123

1. kép. A Szent László-szobor a tér közepén a 20. század elején Korabeli képeslap, a szerző tulajdona

A harmadik szakasz (1919-1940)

1919. április 20-án a románok Nagyváradra való bejövetelével végbement hatalomváltozás és Trianon következtében Nagyvárad Románia része lett. A városban a következő bö huszonegy év és négy hónap során a román közigazgatás érvényesült, és ez természetesen rányomta bélyegét a város főterének életére is.

Az arculatát és funkcióit már a dualizmus végén elnyert téren kevés volt az érdemi esemény. A tér épületállománya nem változott lényegesen ebben az időszakban. 1925-1928 között a görögkatolikus székesegyház mögé Szallerbeck Antal építész tervei alapján két utcára nyíló emeletes épületet húztak neobráncoveanu stílusban, amelynek nincs magyar megfelelője, és nem azonos a szakirodalomban gyakran használt neobizánci stílussal.34 Az 1930-as években egy átlagos bérház épült (10. szám) még a térre, jelezve az időszak szegényes lehetőségeit.

34 Istoria 1995. 387. p.