Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Fleisz János: A Szent László térről az Egyesülés teréig. Nagyvárad mai főtere mint a szimbólumok harcának fontos területe
118 Tanulmányok miatt ebben a hosszú szakaszban egyetlen egy olyan szimbolikus elem került a térre, amely nem gyakorlati célokat követett. A megszépülő, de a város akkori lehetőségeit tükröző szerény, vidéki módon kialakított térről hiányzott egy új szobor, amely a város védőszentje, Szent László dicsőségét hirdesse. A váradi káptalan 1738. július 24-én határozta el kőszobor felállítását tagjainak önkéntes adományából. A szobor felszentelésére 1739. június 27-én került sor.13 Ez a dátum jelenti a tér szimbolikus történetének valódi kezdetét. Szent László napján a „püspök, a káptalan s Várad örege-apraja fényes körmenetben vonult ki a szoborhoz, melyet a püspök szentelt fel. Csáky Miklós ezután is mindig részt vett az áj tatosságban, melyet nyolcadik nap magyar szentbeszéddel maga zárt be”.14 Bíró József művészettörténész leírása szerint „talapzaton áll egy aránytalan, ormótlan alak, vállán palást, fején korona, balkezében az ország almája, s ezek a szent jelvények egy öreg gyermeket ékesítenek, ki aránytalan nagy fejével, meredt szemeivel, egy szomorú karikatúra benyomását kelti - a kolozsvári testvérek hajdani pompás szobrának korcs epigonja [...] A »mester« neve nem maradt ránk, s ez nagy nyeresége a derék embernek.. ,”15 A sebtében felállított igénytelen homokkőszobor a tér szimbolikus eseménytörténetének egyik fontos vonulatát képezi, amelyben akkor az egyházi elem volt a meghatározó. A város katolikus megújhodása keretében a katolikus egyház újbóli hatalmának a történelmi igazolással való megtámogatása ment végbe. Benne volt ebben persze a város magyar jellegének és magyar hatalmi érdekeinek a kihangsúlyozása is, de I. (Szent) László, ebben az esetben magyar királyként és városalapítóként is elsősorban a katolikus egyház szentjeként, illetve a város védőszentjeként jelent meg mint legitimációs tényező. Tehát a tér kialakulása egy évszázad alatt ment végbe, és az 1810-es években elnyerte első formáját.16 1836-ban, a nagy tűzvész idején azonban jelentős pusztítás történt, emiatt a teret teljesen újjáépítették. Azt is figyelembe kell venni, hogy ebben az időszakban a város közigazgatási szempontból négy részre szakadt, így a Kispiac tér Újvárosnak volt a főtere. Az 1850 januárjában életbe lépett városegyesítési rendelet gyakorlati végrehajtása még hosszú éveket vett igénybe, de a városfejlődés területi alakulása szempontjából már az egész város legfontosabb tere lett.17 13 Bunyitay-Málnási 1935. 260. p. 14 Uo. 262. p. 15 Bíró 1932. 16. p. 16 Ld. OSZK DKA-000249 Nagyvárad-Újváros, Nagyvárad-Olaszi, Nagyvárad-Váralja településtérkép, 1820-1830 körül. 17 Ld. Fleisz 2001. 254-273. p.
