Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Perényi Roland: A bűnös Népliget
Perényi Roland: A bűnös Népliget 167 családjával, napok óta nem evett, és az iskolát is ott kellett hagynia családja nyomora miatt. Ugyanakkor a gazdasági okok egészen más spektrumára is találunk példát. Egy egykori székesfehérvári műszaki főtanácsos azért lőtte főbe magát 1932-ben a Népligetben, mert „nem bírta elviselni bűneit”: a városban zajló útépítésekkel kapcsolatos szabálytalanságok miatt indítottak vizsgálatot ellene. Két évvel később egy házfelügyelő szublimáttal, azaz higany-kloriddal vetett véget az életének. Mint kiderült, egy pornografikus képeket terjesztő bűnszövetkezet tagja volt, és miután erre fény derült, elbocsátották állásából. Az öngyilkossági okok között érdekes módon kisebb arányban szerepelnek a „féltékenység, szerelmi bánat” (8 esetben), valamint a gyógyíthatatlan betegség (6 esetben), s ez utóbbihoz sorolhatnánk akár a „pillanatnyi elmezavar” vagy a „nagyfokú idegesség” megjelölését is (2 esetben). Két esetben a közelebbről meg nem határozott „családi viszály” késztette öngyilkosságra az elkövetőket, 1936-ban pedig egy tisztviselő egészen különös okot adott búcsúlevelében öngyilkosságára: az énekesnek készülő férfi egy énektanámál volt próbaéneklésen, aki „nem adott kedvező véleményt a hangjáról”, ezért akasztotta fel magát a Népliget egyik fájára. Búcsúlevelében ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy mivel tagja az OTI-nak, ezért a temetési költségekkel nem lesz gondja a hatóságoknak. Ugyancsak tanulságos figyelembe venni az öngyilkosság elkövetésének módját. Erre vonatkozóan 153 esetben van adatunk. Érdekes módon az öngyilkosság leggyakoribb elkövetési módja valamilyen lőfegyverrel történt, összesen 63 esetben találunk ilyen kitételt a forrásokban. Ha ehhez még hozzátesszük azt a megfigyelést is, hogy az öngyilkosságot lőfegyverrel elkövetők között a földbirtokostól az iparoson át az egyszerű napszámosig minden rendű-rangú embert (többségében - de nem kizárólag - férfit) megtalálunk, akkor - különösen ha a korábban bemutatott bűncselekményeket is felidézzük - megállapíthatjuk, hogy a korszakban könnyen lehetett fegyverhez jutni, és ennek megfelelően rendkívül sokan birtokoltak is valamilyen lőfegyvert. Esetünkben ez különösen a szúrófegyver-használattal összevetve feltűnő; a 63 lőfegyverrel elkövetett öngyilkossággal szemben ugyanis mindössze 6 alkalommal szerepel a „késsel felvágta ereit” kitétel, egy esetben pedig egy egyéves önkéntes a szolgálati szuronyával vetett véget életének. A lőfegyverrel elkövetett öngyilkosságok után a második leggyakoribb elkövetési mód a mérgezés - karbololdat, ecetsav, lúgkőoldat, morfium vagy akár aszpirin túladagolásával -, 39 esettel. Az öngyilkosságnak ez az elkövetési módja elsősorban a nőknél volt jellemző. A különböző mérgek mellett ugyancsak gyakori volt a Népligetben az akasztás, összesen 35 ilyen esetet regisztráltak korszakunkban. Mindössze 8 olyan esetet dokumentáltak forrásaink, ahol
