Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Magyar Erzsébet: "Társalkodási kertek, promenádok, mulató- és népkertek"
74 Zöldterület, közterület során fontos szerepet tölt be egykori használóik és korabeli használatuk megismerése, valamint összehasonlító vizsgálatuk. Mi magyarázza a címben említett városok elemzésének választását? Hiszen 1902-ben egy az Osztrák-Magyar Monarchia városairól készült összehasonlító felmérés alapján Bées, Budapest, Prága, (illetve negyedik helyen Trieszt) mögött lakosainak számát tekintve Zágráb csak a 15. helyen szerepelt.4 A hagyományos hármas összehasonlítás mellé miért éppen Zágráb került? Óhatatlanul felmerül ez a kérdés, hiszen számos érdekes példát találhatnánk a zöldterületek társas életben betöltött szerepére a Monarchia más, ekkor még jelentősebb városában, így például Pozsonyban (a nagy hagyománnyal bíró Liget), Grazban, Brünnben vagy Krakkóban is. A választást e helyen az indokolja, hogy Zágrábban, eme rohamosan fejlődő, gyorsan kiépülő, az „alfőváros” rangjára törekvő városban a zöldterületek kialakítása igen nagy iramban haladt, más városok korszerű urbanizációs példájának és különösen a saját, horvát nemzeti törekvéseik ötvözésének igényével. Az így kialakult parkrendszer a nemzeti és a (nagy)városi önmegjelenítés fontos eszközévé, valamint a korabeli társas élet meghatározó helyszínévé vált. Zágrábra elsőként Zádor Annának a romantikus tájkertről írott alapvető tanulmánya irányította a figyelmemet,5 amelyben a szerző a Habsburg Birodalomban a 19. század közepén újdonságnak számító, a nagy nyilvánosság előtt megnyitott magánpark kevéssé ismert példájaként említette a „magyar származású zágrábi püspök” által létesített Jurjavec parkot. Dieter Hennebo a városi zöldterületek történetéről írt kerttörténeti müvei6 mellett az összevetés során különösen hasznosnak bizonyult Paolo Panzini7 munkája, amely az európai közparkok történetének ismertetése során nem csupán használatuk kérdéseit ismerteti, hanem a hozzájuk kapcsolódó fogalmak kialakulásával, változásával is foglalkozik. A legújabb külföldi szakirodalomban a Peter Clark által szerkesztett tanulmánygyűjtemény8 nyújt segítséget a kutatási szempontok gazdagításában. A tanulmánykötet London mellett olyan észak-európai nagyvárosok, mint Helsinki, Stockholm és Szentpétervár zöldterületeinek történetével, formálódásával foglalkozik az 1850-től napjainkig terjedő időtávlatban. Eme sok tekintetben mintaként is szolgáló városok belső területén és környékén található zöldterületek viszonyának, valamint a létrejöttük körüli konfliktusoknak a vizsgálata mellett a tanulmánykötet szerzői a 4 Hickmann 1910. 50. p. 5 Zádor 1973. 51. p. 6 Hennebo 1970, Hennebo-Schmidt 1983. 7 Panzini 1990. 8 Clark 2005.
