Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Mohay Borbála: Az Orczy-kert funkciói a megalakulását követő évtizedekben
Mohay Borbála: Az Orczy-kert funkciói a megalakulását követő évtizedekben 67 helyheztetése lenne, melly a’ (...) látogatót a’ szebb partiáktól tökélletesen el nem zárná”.62 Ráadásul a vendéglő valószínűleg csak az 1820-as évek második felétől működött, hiszen a korábbi források nem tesznek róla említést.63 Közkert? Orczy László kertje nyilvános kert volt, de a városközponttól való távolsága és a kertben fellelhető szórakoztató lehetőségek hiánya miatt - legalábbis az 1820-as évekig - az alacsonyabb rétegekhez tartozók közül valószínűsíthetően kevesen éltek a látogatás lehetőségével.64 A kertbe érkezők számára eleinte a várostól való elvonulásra, nyugalomra, pihenésre és mindenekelőtt esztétikai élvezetekre kínálkozott alkalom. Más megközelítésből - ha a fizikai térből a „szöveg terébe” helyezkedünk - Petri, Leyrer és Schams a szövegek által akarhatták azt az erkölcsnemesítő, ízlés-tökéletesítő hatást elérni, amire a Volksgarten eredetileg hivatott volt. Hirschfeld eszméje így - még ha a gyakorlatban csökevényesen is, elméletben, a szövegek közvetítésével - megvalósulhatott. Az, hogy Schams leírása után többnyire eltűnnek a kert természetességét, képiségét, ízlésességét hosszan méltató szövegek, a felvilágosodás művészetelméletének - vagy ha úgy tetszik, a csiszoltság beszédmódjának - túlhaladottságával is magyarázható. A kert immár valóban a terjeszkedő település külvárosi lakossága számára rendezett mulatságoknak adhatott otthont.65 A változást jól érzékelteti Fáy leírása - nem éppen a hirschfeldi közpark-koncepció üdvös volta fényében. Miután sok oldalról alátámasztja, hogy „ez valóban egy legszebb kertjei Közzül Hazánknak, ’s Angoly szerkezetje még most is bámulható”; illetve kifejezi háláját az Orczyaknak a fenntartás áldozataiért, a következőkkel zárja beszámolóját: [Orczy] „nem tekintvén a’ pórság számos viszsza-éléseit, mellyek a’ nagy lelkűleg engedtetett szabad mulatást fájdalom! tudtomra is gyakran féktelenséggé alacsonyítják-le, nem fárad béke’ tűrésébe”.66 62 Tomala 1827. 23. p. 63 Schams (1821. 379. p.) részletesen megemlít több épületet, de egyik esetében sem utal arra, hogy nyilvános vendéglő lenne. A kertben ezen kívül a széles társadalmi rétegeket vonzó mulatságokhoz alkalmi épületeket is emelhettek, de ezek - éppen ideiglenességüknél fogva - nem maradtak fenn. Vö. G. Györffy 2000. 204. p. 64 A társadalmi érintkezés a különböző rétegek között az 1830-as, 1840-es évektől vált egyre gyakoribbá. Antalffy 1982. 231. p. 65 Bácskai 2000. 100, 107. p. 66 Fáy 1825. 492. p.
