Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Mohay Borbála: Az Orczy-kert funkciói a megalakulását követő évtizedekben
64 Zöldterület, közterület lehetőség adott, még nem mindenki „érett meg” arra a városi lakosok közül, hogy kihasználja a kertlátogatás örömeit. Tomala csaknem negyedszázaddal később már általánosan a „pesti sétálókat” említi,40 hasonlóan Dorffingerhez, aki szerint „a helybeliek és az idegenek” egyaránt megcsodálhatják a kertet.41 Ezek alapján körvonalazódik egy tendencia, miszerint az idő előrehaladtával a kert egy - műveltségét, vagyonát, társadalmi rangját tekintve - szűkebb réteg időtöltésére szolgáló helyéből valódi közparkká válik.42 A látogatások speciális eseteként vehetjük még számba a húsvéti időszakot, amikor a katolikusok zarándokoltak a közeli Kálváriához.43 Az Illés-kút pedig, amelyhez hivatalosan is szabad hozzáférést kellett biztosítania a tulajdonosnak, a pesti szerb ortodox közösség neves zarándokhelyeként szolgált.44 Nem tudjuk, hogy a zarándoklatok alkalmával hányán töltöttek időt az Orczy-kertben, de mind közül ezek az alkalmak támaszthatják alá a leginkább a széles társadalmi rétegek által használt közpark-koncepciót. Az időtöltés Vályi a lakosok „mulató helyeként” írja le az Orczy-kertet, ami a korban az idő múlatására, tehát az általános időtöltésre is vonatkozott a ma használatos jókedvű szórakozás értelme mellett. E rendkívül általános funkciónak, az idő múlatására való megfelelő helynek két fő variánsa bontakozik ki a leírásokban: az általában magányos szemlélődő séta, illetve a társasági élet változatos tevékenységeinek sora. 40 Tomala 1827. 22-23. p. 41 Dorffinger 1827. 319. p. Dorffinger megállapítását eredetileg az egzotikus növényekkel teli üvegházra - és különösen annak művészien megformált csigalépcsőjére - vonatkoztatja. 42 Mindez összefüggésben lehet a városfejlődéssel is. A külvárosokban többnyire őstermelők, napszámosok telepedtek le, míg Lipótvárosban a vagyonosabbak. Az észak-pesti részeken az út létesítése és fenntartása kevesebb költséget igényel, mint a futóhomokon. Preisich 2004. 57. p. 43 Főleg nagycsütörtökön és nagypénteken éjjel zarándokoltak ki a hívek, de a hideg sokakat visszatartott. Zoltán 1975. 63. p. Nagyobb tömegeket mozgattak meg a nagyböjt vasárnapjain tett kirándulások, amikor a búcsúkra emlékeztető nyüzsgés volt megfigyelhető a Kálvárián. Zoltán 1975. 95. p. Ilyenkor az „egész város az Orczy-kertben üdült”. Romhányi 1930. 121. p. Nem véletlenül tér ki erre Vályi is rövid ismertetőjében: „nem messze van a Kálvária hegye is.” Vályi 1799. 76. p. A piacközpontok és a kegyhelyek összekapcsolódásáról tágabb kontextusban lásd Tüskés 1993. 365-366. p. 44 Magyar 2008. 75. p. A pesti „görögökről” lásd még Források... 119. p.
