Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Fatsar Kristóf: Witsch Rudolph és a Batthyány-erdő: a Városliget közparkká alakítására tett egyik első komoly kísérlet
Fatsar Kristóf: Witsch Rudolph és a Batthyány-erdő... 51 iről. Ezekre semmi szükség nincs, ha ez a tervlap lenne a pályázati alaptérkép, amelynek csak az aktuális állapotot kellene ábrázolnia. De ha így is lenne, és az 1813-as pályázati felhívás valóban ezt a tervlapot említi mint alaptérképet, nyilvánvalóan egy korábbi tervezési fázist tükrözne, amely mai ismereteink szerint nem lehet másé, mint Rudolph Witsché. Vajon ki és miért készíthette ezt a tervlapot? Az alaprajzi megfogalmazás kimondottan ódivatú, hiszen jobbára egyenes sétányok osztják fel a területet, ami nem nyerhette el az akkori közönség tetszését. A másik elgondolkodtató sajátosság, hogy a tervezett elemek szégyenkezés nélkül folytatják a meglévő sétányok vonalvezetését és növénykiültetését, olyannyira, hogy a létező és tervezett elemek különbsége egyes pontokon szinte észrevehetetlen. A meglévő állapot teljes elfogadása és kiigazítás nélküli folytatása, más szóval a tervezői öntudat ilyen mértékű hiánya megdöbbentő. Úgy tűnik, mintha Witsch 1799-es tervének a területváltozások miatti kényszerű átszabását rögzítené a rajz, teret engedve természetesen az időközben bekövetkezett fejlesztéseknek. (Lehetne ezért a rajz a tervezői öntudat lenyomata is, egy eredeti koncepció változatlan érvényességének bizonyítása. A rajz azonban nem ismétli kellő eréllyel a korábbi tervezői elgondolásokat, így ez kevésbé valószínű.) Az mindenesetre biztos, hogy a terv a meglévő állapotból kiindulva elsősorban városi léptékű látványkapcsolatokra fűzi fel a terület felosztását. Nem valószínű, hogy Witschtől származna, és nem tudunk róla, hogy Witsch részt vett-e egyáltalán az 1813-as pályázaton. írásai azt sejtetik, hogy tervezői öntudata és általános önbecsülése magas szinten állt: talán nem érezte szükségét, hogy a már a keze nyomát amúgy is őrző Városliget kapcsán újból bizonyítsa tervezői kvalitásait. Witsch életművének jelentősége tagadhatatlan: korának legfontosabb kertművészeti alkotásait tervezte vagy formálta tovább és kapcsolatai révén az ország politikai és szellemi elitjének kertmüvészeti elképzeléseire gyakorolt hatást. Széles látókörét mutatja, hogy a kor nagy gazdasági kérdései is foglalkoztatták, a tájgazdálkodással kapcsolatos művei révén pedig a fenntarthatóság eszméjének egyik előfutárát tisztelhetjük benne. Homokfásítási müve egy Hirschfeldtől vett idézettel zárul: „Az Isten teremtette ezt a’ Világot, és az embernek kell azt felékesítni.”46 Habár a „Világ” felékesítésében Witsch talán nem kapta meg azt a szerepet, amelyre bizonyára vágyott, és az ennek érdekében tett erőfeszítéseinek szinte minden eredménye elpusztult mára, életművének szinte teljes elfeledettsége mindenképpen méltatlan. Elméleti és gyakorlati munkájá46 Witsch 1809b. 161. p. Az idézet forrása Hirschfeld 1785. 364. p, de valójában Jacques Delille-től származik eredetileg.
