Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
364 Recenziók article jellegű írása, amely a lakónegyedek és lakóparkok viszonyát és problematikáját mutatja be a téma szakirodaimának összehasonlító elemzésével. Szívós Erika négy szerző három publikációban5 megfogalmazott gondolatai mentén határozza meg és foglalja össze a lakótelepek és a lakóparkok fogalmát, kialakulásuk okait, lakásállományuk jövőjének problémáit, európai kontextusba ágyazza az államszocializmussal asszociált lakótelepek kontinuitásának és elszigeteltségének kérdését. A második alegység három esettanulmánya a város társadalmának különböző kérdéseit járja körül híres alkotók és ismeretlen városlakók csoportjának prizmáján keresztül. Stróbl Alajos és László Fülöp kiemelkedő alkotói pályájának áttekintése a hálózatkutatás eredményeire rímelve a két művész sikerének mintegy képletét keresi kapcsolatrendszerük és szociális készségeik számbavételével. Társadalmi felemelkedésük és művészi ambíciójuk beteljesülése olyan nagypolgári életformát tett számukra lehetővé, mely kevés korabeli tehetségnek adatott meg. Budapest társadalmának egy viszonylag derűs, ám szűk keresztmetszete bontakozik ki a Rudolf főherceg által kezdeményezett, Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képekben című könyvsorozat Budapestről szóló kötetéből. A Jókai Mór által szerkesztett és számos más szaktekintély által írt kiadvány lapjain a szerkesztő ünnepségektől, vigalmaktól tarkított Budapest-képe elevenedik meg, melynek alapján, mint a szerző megjegyzi, „az olvasónak az az érzése támadhat, hogy Budapesten az élet csupa ünnep-, vagy legalábbis pihenőnapból áll”. (124. p.) A szerző továbbá Rudolf főherceg és Jókai szerepét, valamint a könyvsorozat eredeti célkitűzéseit s azok megvalósulásának mértékét boncolgatja. A második rész utolsó tanulmánya a Belső-Erzsébetváros egyoldalú, Budapest régi zsidónegyedeként való értelmezését igyekszik árnyalni a környéken élő különböző etnikumú és vallású lakók kapcsolata és egymáshoz való viszonyulása alapján. A közép-európai zsidónegyedek megújulása, identitásuk reneszánsza ellentmondásos helyzethez vezetett. Ennek eredője a múlt etnikai, felekezeti és kulturális arculatának egyoldalú újjáértelmezése, mely az idegenforgalom és a piac igényeit kiszolgálva vetít a múltra öncélúan megalkotott identitáskonstrukciókat. Belső-Erzsébetváros esete azonban némileg eltér a berlini Scheunenviertel, a krakkói Kazimierz vagy a prágai Josefov helyzetéhez viszonyítva: a II. világháborús megpróbáltatásokat túlélő és Budapesten maradó, illetve Budapestre hazatérő zsidók az újjáépülő, felvállalt és megélt identitás élő építőköveivé válnak. A tanulmány a régi zsidónegyedekként elkönyvelt városrészek identitásának ilyeténképpen történő újraértelmezésének veszélyeire hívja fel a figyelmet, hangsúlyozza ezen kerületek közösségeinek multietnikus voltát, valamint az itt élő lakosok szoros együttélését, egymás mellé illeszti környezetükhöz való kötődésük sajátosságait. A Belső-Erzsébetváros története vezérfonalként vonul végig a tanulmánykötet egységein. Az utolsó, módszertani blokk első írása az előző tanulmányok kulisszái mögé enged gyakorlati jellegű betekintést, az interjú mint várostörténeti eszköz felhasz-3 Cséfalvy Zoltán: Kapuk, falak, sorompók. A lakóparkok világa. Budapest, 2008; Csizmady Adrienne: A lakóteleptől a lakóparkig. Budapest, 2008; Körner Zsuzsa - Nagy Márta: Az európai és magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig. Budapest, 2006.
