Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Városépítő vagy kultuszépítő? Mérlegen Bemády György pályafutása 359 embereit helyezte a törvényhatóságok élére, Marosvásárhelyen Bemády György lett a városi főispán. Nem lehet határozott választ adni arra, hogy miért vállalta el a tisztséget, valószínűleg a pozícióval járó hatalom és presztízs vonzotta. 1912. december 31 -tői egyúttal a székely iparért felelős miniszteri biztosként is működött, emiatt már nem tudott annyit foglalkozni a város gondjaival. Ugyanakkor a Nemzeti Munkáspárt helyi vezetője is ő lett. A háború előtti főispáni tevékenységét kettős szerep jellemezte. Egyrészt azon volt, hogy a város adósságait kezelje és újabb hiteleket szerezzen, és ezáltal folytatódjon az építkezés. Ennek következtében bővült ki a pályaudvar és a város vízvezetéki rendszere. Másrészt a régió fejlesztésének kérdései foglalkoztatták, szívén viselte az erdélyi magyarok sorsát. Úgy vélte, hogy a székelyek számára a felzárkóztatás záloga a társadalmi mobilitás biztosítását. A földgáz kiaknázásának és felhasználásának kérdését az elsőszámú feladatai közé sorolta. Ez beleillett mind a városi, mind pedig a regionális vezetésben elvállalt szerepkörébe. 1914. július 25-én érkezett a távirat Marosvásárhelyre, amely egyértelművé tette, hogy a Monarchia hadat fog üzenni Szerbiának. Attól a pillanattól fogva Bemády mindent megtett annak érdekében, hogy a háborús szervezkedések rendezetten menjenek végbe, és a háborús gépezet működése minél kevésbé sújtsa a város lakosságát. Gyűjtést indított a besorozottak családjainak megsegítéséért, kampányolt a hadifoglyok munkába állítása mellett, tiltotta a piaci áremeléseket, továbbá hadikölcsönt vett fel a város számára. A román csapatok betörése után is rendületlenül folytatta a gyűjtést, már haza sejárt, hanem az irodájában aludt. A Nemzeti Munkáspárt bukása után neki is le kellett mondania, de magánemberként sem hagyott fel a jótékonysági ügyek támogatásával. Egy ideig a Székely Népintemátus és a Pro Transsylvania alapítvány elnökségi tagja volt. Ekkor alakíthatta ki jó viszonyát a nagytekintélyű Mikes grófi családdal. Mikes Ármin, látván Bemády szervezőtehetségét, munkát ajánlott neki, amelyet el is fogadott, így a Gróf Mikes Zabolai Erdőgazdasága és Fűrésztelep Rt. egyik igazgató tanácsosa lett. Ezt a pozíciót két éven keresztül töltötte be Budapesten. A háború vége is Budapesten érte, de az impériumváltás után felismerte, hogy az erdélyi magyarságnak most van igazán szüksége értelmiségre. Sebestyén Mihály a tanulmányát záró oldalakban kiemeli, hogy Bemády nagyon hamar felhagyott a passzivitással, és programadóként próbált fellépni, amiért később sok bírálat érte. Az erdélyi magyar kisebbségi politikában betöltött szerepére is szükséges kitérni, erről a kötet egyik szerkesztője, Fodor János értekezik. Bemády Györgynek reálpolitikusként egyik fő célja a magyar-román kapcsolat normalizálása volt, ezért nagyon hamar beilleszkedett az új rendszerbe. A román politikai elit olyan személyt látott benne, aki alkalmas lett volna a dialógus megnyitására. Emiatt viszont a budapesti politikai körök is törekedtek jó viszonyt ápolni vele. Bemády támogatta egy egységes magyar párt létrehozásának ötletét Erdélyben, így az Országos Magyar Párt (OMP) megalakulása után ennek színeiben indult a képviselőválasztásokon. 1922-ben bekerült a parlamentbe, első felszólalása is az előbb említett mentalitást tükrözte. Békülékeny magatartása miatt az erdélyi magyar sajtóban több bírálat érte. Szabadelvű beállítottsága miatt a román Nemzeti Liberális Párttal alakított ki jó viszonyt. A liberálisokkal való szimpatizálás lett az egyik oka annak, hogy folyton nézeteltérés volt közötte és párttársai között. A csúcsai paktum körül kialakuló tárgyalások
