Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Városépítő vagy kultuszépítő? Mérlegen Bemády György pályafutása 357 Városépítő vagy kultuszépítő? Mérlegen Bernády György pályafutása Bernády, a városépítő. Szerk. Pál-Antal Sándor - Nagy Miklós Kund - Fodor János. Marosvásárhely, 2015. Dr. Bemády György Közművelődési Alapítvány. 560 p. A dualista korszak rendkívüli fejlődést hozott Magyarországon. Azok számára, akik érzékelték, hogy ez a változások kora, lehetőség nyílt tekintélyes karrier felépítésére, illetve arra, hogy nevük, munkásságuk révén, örökre az adott közösség történelmébe vésődjön. Hogy épül fel egy ilyen karrier? Hogyan társulhat egy sikeres pályafutás a kultuszépítéshez? Milyen szerepe van a kultusznak az identitásőrzésben? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására vállalkozik a Bernády, a városépítő című tanulmánykötet. A könyv szerkesztői Fodor János, a BBTE Történelem és Filozófia Karának egyetemi tanársegédje, Nagy Miklós Kund újságíró és Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltáros, akinek több korábbi könyve és tanulmánya foglalkozott már Marosvásárhely történetével. A kötet elején Pál Judit professzor tanulmánya felvázolja a polgármester munkásságának hátterét: országos keretbe helyezi és bemutatja Marosvásárhely gazdasági fejlődését. Megtudjuk, hogy Marosvásárhely már jóval Bemády György színrelépése előtt fontos város volt. Fontosságát az ott működő Királyi Tábla és az iskolák, köztük a nagy múltú református kollégium adta, ugyanakkor a kézművesség egyik központja volt Székelyföldön. Szerepe egyre inkább felértékelődött, a kiegyezés után a városiasodás terén is határozott fejlődésnek indult, ezt bizonyította az egészségügyi viszonyok javulása és a kultúra utáni fokozott érdeklődés, amire a szerző alaposan kitér vizsgálatában. Ezt a fejezetet azért fontos kiemelni, mert elengedhetetlen annak megértéséhez, hogy miért lehetett ennyire sikeres Bemády György első polgármestersége. A jóminőségű termőtalaj megvolt, már csak egy jó kertészre volt szükség. Józsa András vállalkozott a Bemády család és Bemády György életrajzának bemutatására. Röviden szó esik a család Marosvásárhelyre való költözésének stádiumairól. Nagy teret szánt a szerző Bemády Dánielnek, Bemády György apjának, azt az érzést keltve, hogy a városépítő valamiképpen predesztinálva volt arra, hogy apjához hasonlóan szerepet játsszon a város vezetésében. A gyógyszerészeti pálya iránti érdeklődést is apjától örökölte. Bemády György először Kolozsváron, majd Budapesten szerezte meg a szükséges tudást ahhoz, hogy saját (családi) gyógyszertárát vezesse, a fővárosban ismerkedett meg a szabadkőművességgel is. Ha a közéleti szereplését siker jellemezte, akkor a magánéletét pont az ellenkezője, négyszer házasodott, vérszerinti lánya pedig 17 éves korában meghalt. Lánya halála után Szovátán töltötte idejének nagy részét. Ott se tudott ellenállni a közéleti szereplésnek, így megalapította a Szovátafürdői Villatulajdonosok Egyesületét. Végül 1938-ban halt meg szívbénulásban. A következő fejezetek Bemády felemelkedését tárgyalják, szereplését a városi törvényhatósági bizottságban, képviselői munkásságát, illetve a rendőrfőkapitányként Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xin. 2018. 357-361. p.
