Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Umbrai Laura: így szemeteltek Budapesten. A hulladékgazdálkodás múltja... 355 akartak hasonló szemétégetőt, a lakosság fúrta meg a projektet, nem a metódus miatt, hanem mert a városvezetés Krisztinavárosban akarta létrehozni a telepet, ami nagy felháborodást váltott ki a főváros lakóiból. A szerző külön fejezetet szentel a világháború hatásának a hulladékgazdálkodásra. (157-174. p.) Az I. világháború gyökereiben forgatta fel a társadalmat, mind politikai, mind gazdasági értelemben. A fővárosban eleinte a beruházások hiánya okozott gondot, majd a gazdasági visszaesés az élet minden területén érzékelhetővé vált. Kevés volt a munkaerő, hiszen a férfiakat besorozták katonának, kevés volt a ló is, mivel a Szemétszállító és Feldolgozó Üzem munkalovait is beszolgáltatta az államnak harci célokra. A háború végeztével minden megváltozott. A Horthy-korszak idején a budapesti szemétszállítás mérföldkövéhez érkezett, ugyanis a kukásautó megkezdte hosszú életű pályafutását. 1926-ban mérnökök kifejlesztették a teljesen zárt rendszerű szemétszállítást, ami nem csak annyiból állt, hogy magánházakból teljesen pormentesen hozták el a szemetet, hanem ürítéskor zártan helyezték a kocsiba a hulladékot. A záró fejezet a monográfia egyik leginkább társadalomtörténeti jellegű része. A szerző roppant szemléletesen ábrázolja a Köztisztasági Hivatal munka- és életkörülményeit. Megismerhetjük a kocsisok mindennapjait, a 14-15 órás munkanapokat, köznapokat és persze a hétvégéket, a különböző negatív sztereotípiákat, a társadalom lekezelő hozzáállását ehhez a munkáscsoporthoz. Miután közel 200 oldalon betekintést nyerhettünk a budapesti hulladékgazdálkodás történetébe, véleményem szerint hasznos és olvasóbarát lett volna egy összegzést csinálni az addig olvasottakról, de ez sajnos elmaradt. Az Epilógusban a történész viszszatér a bevezetőben emlegetett módszertani kérdéskörhöz, és az interjúalanyok, akiket ígért, sajnos csak a kötet végén jelennek meg. Umbrai közel másfélszáz (!), a két világháború között született személlyel töltetett ki kérdőíveket, amelyekben a különböző társadalmi rétegek szeméthez való mentalitásbeli változásait és különbségeit helyezte górcső alá. A korszak általános mentalitásáról elmondható, hogy a pazarlás, az étel kidobása minden társadalmi csoportban bűnnek számított. A nemi szerepek megosztásában találkozhatunk eltérésekkel. A középosztályi családokban az apa teljesen kivonta magát a háztartási feladatokból, az anya, a ház úrnőjének feladata volt a háztartás vezetése, és a mindenes cseléd látta el a tényleges feladatokat, amibe a szemét kiürítése is beletartozott. Változás az 1950-es években érzékelhető, amikor ugyan a cselédség nem tűnik el, csupán átalakul háztartási alkalmazottá, viszont a nemi szerepek változása megkezdődik. Egyes családokban a férfiak is kivették részüket a háztartás körüli teendőkből. Úgy gondolom, az Epilógus önmagában megérne egy különálló kötetet. A szerző óriási munkát végzett a közel másfélszáz interjúalany „összevadászásával” az utolsó utáni percben. Az így szemteltek Budapesten című kötet hiánypótló a magyar piacon. A főváros története egy olyan dimenzióját boncolgatja, ami kurrens probléma a kutatók számára. A kötetnek számos érdeme van. Umbrai Laura minden apró részletét kikutatta a témának, óriási mennyiségű levéltári anyagot mozgatott meg, minden apró információt alátámasztott iratokkal. Lenyűgöző az elkészített kérdőívek száma, annak fényében, hogy idős emberekről van szó. Mindemellett a kötet hiányosságairól is szólnunk kell.
