Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
352 Recenziók Umbrai Laura így szemeteltek Budapesten. A hulladékgazdálkodás múltja a fővárosban. Budapest, 2014. Napvilág Kiadó. 243 p. Egy embert az általa megtermelt hulladékon keresztül lehet a legjobban megismerni - a Doktor House amerikai tévésorozat kapcsán az egész világ megtanulhatta, hogy a konyhai szemetesek tartalmát vizsgálva orvosi diagnózis állítható fel a betegről. Nemcsak a „detektív” sorozatok használják ezt a „kutatási” módszert, a régészeknek, az antropológusoknak és a kriminológusoknak is kedvelt vizsgálati terepe a szemét. A 21. századra a társadalomtörténészek is felfedezték a szemetelés és a hulladékgazdálkodás történeti problémáját. Umbrai Laura könyvének témája mondhatni az utcán hever, ugyanis a hatalmas mennyiségű szemét, amit az emberiség a 21. században világszerte kitermel, komoly problémát okoz. A tömegtermeléssel, az urbanizáció felgyorsulásával a hulladéktermelés mértéke csak nőni fog. A Föld népessége naponta 3,5 millió tonna szemetet termel, és ha nem történik gyökeres változás, akkor ez a szám napi 11 millióra nőhet. Nem csoda, hiszen a városokban élők száma meghaladja a globális emberi populáció 50%-t, egyes becslések szerint ez az arány várhatóan 70-75%-ra fog emelkedni. Mindennek történeti előzménye van. A 19. századi népességrobbanás következtében megindult tömeges, vidékről városba irányuló migráció, a nagyvárosok megjelenése, azaz az urbanizáció felgyorsulása nyomán az elmúlt kétszáz évben olyan környezeti problémák halmozódtak fel, amelyekre a történetírásnak is reagálnia kellett. A környezetszennyezés és a környezetvédelem problémájának felismerése a történeti ökológia, a várostörténetíráson belül pedig az urban environmental studies megjelenéséhez vezetett. A várostörténet ezen irányzatának pedig egyik legsarkalatosabb kutatási területe a nagyvárosi hulladékgazdálkodás. Umbrai Laura könyve az első hazai monográfia erről a kiemelkedően fontos témáról. A szerző célja részben egy aktuális probléma történeti síkra helyezése, értelmezése, illetve a városnak mint élő organizmusnak, a mindennapi élet szociológiájának a megismerése, vagyis a hétköznapi emberek, a menu people szeméthez való mentalitásának vizsgálata. Egészen az 1910- 20-as évekig, többek között a chicagói városszociológiai iskola első nemzedékének munkásságáig nyúlnak vissza azok az elméleti kutatások, amelyek a várost mint élő organizmust helyezték vizsgálatuk központjába. „A városi metabolizmus szerint a város mint szervezet az élőrendszerekhez hasonlóan kölcsönhatásban van a környezetével, anyagcserét folytat vele, felveszi a működését biztosító anyagokat, energiát, illetve leadja a számára már szükségteleneket.” (12. p.) Umbrai ebben a rendszerben helyezi el a hulladékgazdálkodás folyamatát. Mindezt teszi szociológiai, antropológiai, mikrotörténeti módszerek és az oral history bevonásával. Umbrai kihangsúlyozza, hogy az interjúk alanyait, akik a két világháború között születtek, az utolsó utáni pillanatban „kapta el” és faggatta ki emlékeikről. Az első fejezet a szeméttel mint az urbanizált életmód és az indusztrializáció negatív hozományával, és ebből adódóan a köztisztaság iránti igénnyel foglalkozik, amit Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xiii. 2018. 352-356. p.
