Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
„Várad, Erdély kapuja..Nagyvárad történelmi szerepe a fejedelemség korában 341 alapján igyekezett rekonstruálni. Nemcsak felméri az udvartartás személyi csoportjait és annak feladatait, hanem rámutat arra a pár év alatt lezajló változásra is, amely a magyar főúri udvartartás mintájára Erdélyben is bekövetkezett. A szerző egyik jelentős megállapítása szerint Rákóczi György váradi kapitányként megszervezett udvartartása a későbbi, körülötte szerveződő összetett fejedelmi udvar alapjául szolgált. Sudár Balázs, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársának tanulmánya nem csupán a váradi oszmán-török uralom első időszakának újonnan feltártadatait használja fel, de tanulmánya bevezetőjében a 16. század második felétől kezdődően történeti összefoglalással segíti az olvasót a hódoltsággal, hódítással kapcsolatos oszmán politikai törekvések megértésében. A szerző részletekbe menően mutatja be Várad vilajetté szervezésének kezdeti időszakát, majd a vár elfoglalása utáni, 1660-1665 közötti sorsának alakulását. Összességében a vár korabeli státusát és jelentőségét rendkívül izgalmas, újszerű megközelítésben, mégpedig az oszmán-török hatalom szempontjából ismerhetjük meg. A,, Várad, Erdély kapuja... ” című tanulmánykötet Bihar vármegye, illetve Várad kora újkori stratégiai, geopolitikai, kulturális, gazdasági jelentőségét méltató és értékelő tanulmányokat tartalmaz. Annak ellenére, hogy a 17. századi török hódítások a levéltári forrásokat sem kímélték, a tanulmányok szerzői számos új forrást tártak fel. A kötethez tartozó térkép az Erdélyi Fejedelemség közigazgatási egységeit mutatja be a 17. század közepén, feltünteti a legnagyobb településeket és városokat, illetve az egyházi kulturális és oktatási központokat. A román fordításban a térkép hátoldalán román nyelven is olvashatjuk a különböző közigazgatási egységek, települések neveit. Az „Őrizzük Váradot... ” címmel 2017-ben megjelent tanulmánygyűjtemény az előző kötet folytatásának tekinthető. Szerkesztője, Obomi Teréz bevezető tanulmánya ez esetben is a kötet címéül szolgáló forrásrészletre irányítja az olvasók figyelmét. Bethlen Gábor levélrészlete kapcsán hangsúlyozza Várad korabeli katonai-stratégiai jelentőségét, és egyúttal előre is vetíti a kötetben közölt tanulmányok kérdéskörét. Bagi Zoltán Péter, az MNL Csongrád Megyei Levéltára főlevéltárosa Várad 1598. évi ostromáról értekezik. Nemcsak Várad 16-17. századi stratégiai szerepére mutat rá, hanem írása az 1598-as ostrom idején a várban tartózkodó őrség létszámát és annak összetételét is feltárja. A szerző Bécsben a Haus-, Hof- und Staatsarchiv, az Österreichische Nationalbibliothek és az Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchivban található német nyelvű forrásokat elemezte, amelyek közül Melchior von Redem báró jelentéseit tekinti a legmegbízhatóbbnak, így megállapításait nagyrészt erre alapozza. A szerző az ostromló sereg kudarcának okait vizsgálva három tényezőt emel ki: a török sereg felkészületlenségét, a kedvezőtlen időjárást, az óriási esőzéseket, illetve a vár védőinek hősies elszántságát és a hadakozásban megmutatkozó szakértelmét. A tanulmány újszerűségét az adja, hogy a szerző a korábbiaktól eltérő nézőpontból vizsgálja az 1598. évi ostromot, és az ismert források adataival összevetve elemzi Redem báró leírásának realitását. Papp Klára, a Debreceni Egyetem tanára Debrecen és Várad kora újkori kapcsolatát vizsgálja írásában. Rámutat, hogy a törökök Magyarországon való megjelenése előtt a két bihari város kapcsolatára a versengés, vetélkedés volt a jellemző. A török hódítást követően azonban a két város nem egy irányban fejlődött, míg Várad az Érdé-
