Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Recenziók
Mészáros Orsolya: Régészeti kutatás a középkori Vác német városrészében 329 tehetően a német várost határolta le a lelőhely egészén végig húzódó, 14. század elején már biztosan meglévő, folyamatosan karbantartott kettős árok, amelynek szerepét a 15. században vette át egy a városfallal egy időben épült, arra merőleges irányú kőfal. Az árok két oldalára a korai időszakban eltérő beépítési mód volt jellemző: a délkeleti (magyar város) oldalon elszórt, ritkás, alkalmi jellegű térhasználatot figyelt meg az ásató, az ároktól északnyugatra sűrűbb, intenzívebb és állandóbb jellegű objektumok, többek között pincék helyezkedtek el. Az ásatás és a kötet legfontosabb eredménye, hogy segítségükkel a terület lakottságát az Árpád-kor végétől a 18. századig nyomon lehet követni, három fő perióduson át: 1. abetelepülés kora, a 13. századtól a 14. század elejéig; 2. a virágkor, a 14. század közepétől a 16. század közepéig, és a 3. a török kor és az ezt követő újjáépítés a 16-18. században. A korai korszak legmarkánsabb objektuma a már említett kettős árok, továbbá ettől valamivel távolabb néhány szabadtéri tüzelőhely. Az állandó megtelepedést bizonyítják a német város területén a házakhoz tartozó faszerkezetű pincék, köztük a legépebben megőrződött a lelőhely északnyugati oldalán elhelyezkedő 163. fabéléses pince, amely felett bizonyára faépület állt. Egy másik gazdasági épület szintén könnyű szerkezetű volt, paticsfallal épült. A 14-15. századra tehető a telkek szabályos kiparcellázása. A terület használatának legintenzívebb időszaka a 15-16. század volt, amikor a városfal is kiépült, és a tároló- és hulladékgödrök száma is megnövekedett. A mindkét városrészt érintő oszmán fennhatóság idejéből, bár a terület továbbra is lakott volt, csak néhány kút és újabb könnyű szerkezetű épületek maradványai kerültek napvilágra. Az objektumok kis mennyisége a török kiűzése utáni korszakban, elsősorban 1730-tól végrehajtott tereprendezésnek tudható be. Mészáros Orsolya a frissen feltárt terület jelenségeit összevetette Vác korábbi régészeti feltárásainak eredményeivel is. Ezek közül kiemelkedik Miklós Zsuzsa (1948-2014) munkája, amellyel azl980-as években szisztematikusan felmérte a Vác belvárosában található középkori eredetű pincéket. Ugyanő figyelte meg több helyen a középkori városfal maradványait is. Ezért is méltó gesztus, hogy Mészáros Orsolya az ő emlékének szentelte a kötetet, amelynek létrejöttéhez Miklós Zsuzsa lektorként is hozzájárult. A jelen feldolgozás két régészeti kutatáshoz közvetlenül is kapcsolódik: a feltárt területtől délre a Káptalan utcában Rácz Tibor Ákos Árpád-kori feltárásaihoz, valamint északra a Széchenyi u. 3-7. házsorában Miklós Zsuzsa ásatásához.2 A hosszú távú vizsgálatok a helyrajz mellett különösen fontosak a terepszint-változások és az ezzel részben összefüggő környezettörténet esetében, ahol az éghajlatváltozás hatását több évszázados távlatban tudta a szerző által irányított kutatócsoport tanulmányozni. A 13-15. századi, a maihoz képest jóval alacsonyabb terepszint a 16. században jelentősen megemelkedett a kis jégkorszakra jellemző csapadékosabb időjá-2 RÁcz Tibor Ákos: Egy város születése. Régészeti adatok Vác Árpád-kori településtörténetéhez. In: In Medio Regni Hungáriáé. Régészeti, művészettörténeti és történeti kutatások „az ország közepén". Szerk. Benkő Elek - Orosz Krisztina. Budapest, 2015. 275-299. p; Miklós Zsuzsa: Leletmentés a középkori Vác területén. (Széchenyi u. 3-7.) Vác, 1991. (Váci Könyvek 5. új sorozat.) 7-108. p; Miklós Zsuzsa: Vác középkori pincéi. Vác, 1996. (Váci Könyvek 9. új sorozat.)
