Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Zöldterület, közterület - Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti magyar közparképítészetben

Csepely-Knorr Luca: Tervezéselméleti irányvonalak a két világháború közötti... 29

mint Jonke terve. A Migge-Wager- és a Jonke-féle terv térszerkezetének hasonlóságai mellett a térkoncepció főtengelyében kialakított „hősök tere” ugyanazt az eszmei mondanivalót - az emlékezést és egyben a felkészítést szolgálta. Amint azt Jonke megfogalmazta: a hatóságok egyre jobban felismerik a „testedzés nagy nemzetnevelő fontosságát az ifjúság jövendő katonái számára, a sport fegyelmező, testet, lelket erősítő nevelőhatását”.54 Az egészségmegőrzés fontossága Európa-szerte éppen az újabb háború kockázata miatt növekedett, és ezzel párhuzamosan a hazaszeretetre nevelés egyik eszköze éppen a sport volt.55

Migge és Wagner koncepciója Németországban és Jonke ideálterve hazánkban összegzése a kertépítészetben a 20. század első évtizedeiben zajló reformfolyamatoknak. Szigorúan tengelyes, monumentalitásra törekvő kompozíciójuk, a növényzet díszítő funkciójának minimalizálása és a funkcionális sokrétűség - vagyis a park minden részletének feladattal, aktív használattal való ellátása - egy új szabadtértípust határozott meg, a Volksparkot Ezen parkok szociális és az egészségmegőrzésben játszott szerepe példaértékű alkotásokká emelte őket, és ezáltal a tájépítészeti modernizmus egyik első megjelenési formáiként értékelhetőek. Előremutató, a 20. század későbbi tervezéselméletét is meghatározó jellegük miatt jelentőségük kiemelkedő. Amint azt Peter Latz, a kortárs tájépítészet elismert tervezője és elméletírója megfogalmazta: „A huszadik század legfontosabb vívmánya a század legelején megjelenő szociális mozgalom volt. Az alsóbb társadalmi osztályok igényeinek kielégítése ekkor vált először a tervezés céljává és feladatává. A mi szakmánkban ezek az elképzelések és gondolatok a Volksparkok (népparkok) programjaiban ötvöződtek, és a nagy európai városok kiemelkedő, nagyszabású példáiban valósultak meg.”56 Budapest közparkjainak és köztereinek jelentős része ugyan inkább csak a modernizmus felé mutatott, és egyik vagy másik szempont szerint tra54 Jonke emellett idézi az 1930. évi berlini építészeti kiállítás feliratát is: „létesíts minden városban sok-sok gyakorlópályát, neveld, mozgasd azokon a tömegeket, ifjakat, öregeket, leányt és asszonyt, szép, lelket vidító környezetben és amikor már kialakult, küzdőképes tömegeid vannak, akkor létesíts stadiont, ahol az előző évek munkájának gyümölcsét bemutatod.” Jonke 1938. 324. p.

55 Hazel Conway hívja fel erre a figyelmet az angliai játszóterek és sportpályák egyre növekedő divatjával kapcsolatban. Conway 2000. 118. p.

56 „The most important contribution of the twentieth century was, at its very beginning, the social movement. For the first time in recent history, the requirements of the lower classes became the aims and objectives of planning. In our profession, these thoughts and visions were forged together in the programmes for the Volksparks (people’s parks) and realized with excellent spacious examples in large European cities.” Latz 2000. 4. p.