Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története
Csáki Tamás: A Salgótaijáni utcai zsidó temető 1892 utáni története 277 kialakítottak benne (Heltai Ferenc főpolgármester, illetve Baumgarten Izidor jogtudós, kúriai tanácselnök részére), ami azt valószínűsíti, hogy e területen már ekkor egy vagy több díszsírhelysor kialakításával számolhattak, s nem kívánták azt udvarként fenntartani. Ennek azonban kissé ellentmond, hogy a következő évtized során senkit nem temettek ide. Sírápolás, kertészet a Salgótarjáni utcai temetőben Az 1890-es évektől - mivel már nem volt szükség újabb parcellák megnyitására, s vagyontalan hitsorsosok szentegyleti költségen történő eltemetése sem zajlott többé - a Salgótarjáni utcai temető fenntartási költségei viszonylag alacsonyak voltak, a sírhelyeladásokból, sírboltépítésekből ellenben a szentegylet tisztes bevételhez jutott. A nyereségessé vált temető így hozzá tudott járulni a Chevra Kadisa temetkezési költségeinek fedezéséhez, sőt talán a folyamatosan bővülő szociális intézményhálózatának fenntartásához is. A legjelentősebb bevétel a sírhelyek eladása mellett az új szolgáltatásként bevezetett sírápolásból származott. (5. kép) A Salgótarjáni utcai zsidó temető növényzetének történetéről igen kevés forrással rendelkezünk. A temető megnyitása után a szentegylet egyik első ténykedése a fásítás megkezdése volt: „az új izr. temetőnek szépészeti, valamint közegészségügyi tekintetekből faültetvényekkel való ellátása céljából a fővárosi faiskolából mintegy kétszáz fiatal fát és cserjét” igényeltek.46 A tanács utasította is a város gazdasági hivatalát, hogy Fuchs Emil főkertész közreműködésével, amennyiben a készlet engedi, tegyen eleget a kérésnek. Nem tudjuk, végül hány darab és milyen fajta növényt kapott a Chevra Kadisa; illetve ha megkapták, milyen rendben ültették ki őket. Feltételezzük azonban, hogy a fák többségét a temetői utak mentén ültették el: ilyen fasor részlete látható a Gomperz-mauzóleum 1897-es helyszínrajzán, illetve a Városi Szemle 1913. évfolyamában is azt olvashatjuk, hogy a temető „széles, gondozott útjait terebélyes fák szegélyezik”.47 Sajnálatos módon a temető fasorairól egyetlen történeti fényképpel sem rendelkezünk, a kerttörténeti vizsgálat szerint a jelenleg meglévő karakteres gesztenyefasort is legkorábban az 1950-es évek végén ültethették.48 Nagyon fontos forrást jelentenek az 1944-ben a fővárost ért légitá-46 BFL IV.1407.b VI/1306/187. 47 BFL XV.17.d.328 Salgótarjáni/Gomperz; Szabó 1913. 1339. p. 48 FIajdu-Nagy 2018. 15. p.
