Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)

Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarján utcai zsidó temető 1892 utáni története

272

Műhely

láttára. Ez már nem puszta építészet, ez piktúra, mely az idegek játékával is számol, mely ünnepi hangulatra és szorongó tiszteletre kényszeríti a temető látogatóját.”29 A négyzetes teret csegelyes kupola fedte. A természetes megvilágítást szinte teljesen nélkülöző terem falai fekete színűek voltak, fényt a vörösrézlemezből készített hétágú gyertyatartó(k) szolgáltathattak. Fényük a kupola aranyozott díszítésén csillanhatott meg, amelyen koncentrikus körökben kapu- és gyertyatartó-motívumok váltakoztak egymással. A kupola vállvonalánál a Rabbiképző professzora, Bacher Vilmos által kiválasztott - „dekoratív dísz, szinte omamens gyanánt” ható - héber felirat húzódott.

5. kép. Ráhel sírja - Ney Simon domborművének fényképe az Izraelita Családi Naptár 5667. (1906/07.) évi füzetének borítóján

A Salgótarjáni utcai temető 1906-1908-ban emelt épületei egy fontos szentföldi zsidó emlékre történő utalást hordoztak. Ráhelnek, Jákob feleségének,

29 Málnai Béla: Lajta Béla emlékének! (1923) In: Gerle-Csáki 2013. 40-41. p.