Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Báthoryné Nagy Ildikó Réka - Gecséné Tar Imola: Kerttörténeti szemelvények Budapest játszótér-építészetéből
208 Zöldterület, közterület Játszótértervezési irányelvek az 1970-es években Az évtized második felére a játszóterek hazai tervezéselméleti eredményei és a különböző szakterületek által felhalmozott közös tudás és dilemmák több fórumon is napvilágot láttak. A téma komplex és egyben ambivalens megközelítése több ponton is tetten érhető. A korszerűnek tartott korcsoportos tagolás előremutató módon kiegészült a felnőtt korral: mindenki számára vonzó és használható szabadterekként képzelték el a játszótereket.47 Pirk Ambrus ugyanakkor felveti a merev korcsoportos elkülönítés hátrányait is és integratív, az átfedéseket és a korcsoportos határokat elmosó megközelítést javasol.48 Az egyén szemszögéből vizsgált kültéri és közösségi beltéri szabadidős tevékenységeknek megfelelő városrendezési irányelvek szerint nemcsak nagy zöldfelületi arányú közterületi játszó- és sporthelyekre, hanem lakónegyedenként fedett közösségi szabadidős helyiségekre (szabadidőközpont, fedett sportterek stb.) is szükség van.49 Ennek megfelelően a lakótelepek tervezésénél a beltéri és kültéri közösségi játszóhelyeket átfogó rendszerben törekedtek megalkotni. A városi játszóterekről való gondolkodás alaptéziseként rendszeresen viszszatért a falusi és a városi gyerek fejlődési modelljének különbözősége. A városi játszóterek tervezési alapelveit meghatározta az a vágy, hogy a városi gyerekek számára is biztosítsa a falusiak mozgásterét és felfedezési lehetőségeit. Természetesen erre egy városi játszótér sosem lehet képes, hiszen jóval kevesebb terület áll rendelkezésre, és a játszótéri élet kötöttségei is nagyobbak. Mőcsényi Mihály, a kor neves tájépítésze így fogalmazta meg ezt a vágyat egy szakmai konferencián: „Hiányzik nekem az a sudár akácfa, vagy az a sudár jegenyefa, amire a falusi gyermek felmászik, és valahol a csúcson, a szélben imbolyogva kiszedi a szarkafészket. Csodálatos sikerélmény, rendkívül veszélyes feltételek mellett.” Míg az egyik oldalon megfigyelhető a játszóterek biztonságosságára való törekvés,50 addig a másik oldalon felmerül a kétség, mennyire járul hozzá a gyerekek fejlődéséhez egy körültekintően tervezett, biztonságos játszótér: „Aki nem vesz részt mindabban, ami az élet lényege, a mozgás, a veszély, a kudarc, az öröm, a sikerélmény és ezek változásai, az úgy is elpusztul.”51 Az ideális vá-47 Pirk 1979b. 46. p. 48 A túlzottan merev korcsoportos elkülönítés csökkenti a korosztályok közötti kapcsolatteremtés lehetőségét és gátolja a legtermészetesebb tanulási folyamatot, amikor a kisebbek a nagyobbaktól lesik el a játék fortélyait. (Pirk 1979b. 46-48. p.) 49 A szabadidős tevékenységek és területek összegző és átfogó elemzését Gopcsa Ervin adta, aki felvetette, hogy az irányelvek megvalósításához „a feladatokat áttekinteni képes egységes, hatósági és beruházói, üzemeltetői szervezet kell”. (Ankét 1977. 16-22. p.) 50 Pirk 1979b. 64-77. p. 51 Ankét 1977. 6. p.
