Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Perényi Roland: A bűnös Népliget
Perényi Roland: A bűnös Népliget 151 Mintha a Népliget renoméján próbálna javítani az az 1913-ban, a Budapesti Hírlapban megjelent hosszabb cikk, amelyben az új közpark mint a „már tomboló sikereket arató” Városliget „elhanyagolt mostohatestvére”, „meg nem értett kollégája” jelenik meg.20 A riport a Népliget kisebb látogatottságát a park természeti szépségei mellett inkább előnyként mutatja be, s részletesen leírja a mutatványosbódék kínálta szórakozási lehetőségeket, egyetlen negatívumként mindössze az itteni vendéglő alacsony színvonalát - és ezzel párhuzamosan túl magas árait - említi. A Népligetben garázdálkodó kriminális elemekről azonban szó sem esik. Egy hasonló, a Népliget reputációján javítani szándékozó „propagandacikk” már 1896-ban is megjelent a Fővárosi Lapokban, amely az „új városliget” terebélyes fáinak, rendezettségének hangsúlyozása mellett a közeli Tisztviselőtelep takaros, rendezett polgári lakókörnyezetét is dicséri.21 A következőkben az 1890-es évektől egészen 1945-ig vizsgálom a „bűnös” Népliget történetét egyrészt a kriminalitás, másrészt pedig a szexualitás felől közelítve. A tanulmányhoz folytatott anyaggyűjtés során ugyanakkor körvonalazódott egy harmadik téma, az öngyilkosságoké is. A forrásokból ugyanis arra lehet következtetni, hogy ebben a korszakban a Népliget fái, bokrai és padjai gyakran voltak öngyilkossági kísérletek helyszínei. Ennek nyomán kézenfekvő volt, hogy e harmadik, a Népliget megítélését ugyancsak befolyásoló téma elemzését is elvégezzük. A Népliget negatív megítélését befolyásoló tényezők Abban, hogy a 19. század végén, az akkori városszélen22 kialakított közpark már a kezdetekkor a bűnözés és más normaszegő cselekmények terévé vált, s egyben bűnös városi térként jelent meg a városlakók percepciójában, számos tényező játszhatott közre. A park centrumtól való távolsága nyilvánvalóan a használók körét és számát is jelentősen befolyásolta, annak ellenére, hogy a 20. század elején már villamossal is viszonylag könnyen megközelíthető volt. A korabeli sajtó rendszeresen panaszkodott arra, hogy miközben - különösen 20 Sétálunk a Népligetben! Budapesti Hírlap, 1913. augusztus 31. 36-37. p. 21 Az uj népliget. Fővárosi Lapok, 1896. június 5. 4. p. A Tisztviselőtelep történetéhez lásd Bódy 1997. 65-83. p. 22 A Népliget városhatár közeli fekvése már közparkként történt átadását követően újabb problémákat szült: 1897-ben a pénzügyminiszter utasította a fővárost, hogy állítson fel vámsorompót a Népligetnél, mert a gyors beépülés miatt egyre nehezebb ellenőrizni a területet és a pénzügyigazgatóság információi szerint „a népligeti utón a csempészést nagy mértékben űzik.” Csempészés. Budapesti Hírlap, 1897. december 10. 9. p.
