Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIII. - URBS 13. (Budapest, 2019)
Zöldterület, közterület - Perényi Roland: A bűnös Népliget
150 Zöldterület, közterület rencsétlen asszony, vagyis csupa olyan alak jelenik meg a riportban, akik meghatározták a Népligetről mint „bűnös városi térről” szóló korabeli diskurzust.15 Azt, hogy a főváros legnagyobb közparkjának negatív megítélése már 1926- ban sem volt új keletű jelenség, egy a Pesti Napló ban 1903-ban, egy népligeti rablás kapcsán megjelent kommentár is bizonyítja. A cikk szerint ugyanis „régi panasz, hogy a Népligetben még nappal is életveszedelmes az egyedül való járás-kelés.”16 1912-ben ugyancsak a Pesti Napló egy berlini bűnesetet bemutató cikkében több európai nagyváros „bűnös tereit” sorolja fel, s a felsorolásban helyet kap a Népliget is: „A nagyvárosoknak titkaik vannak, veszedelmes titkaik. Bécsnek vannak városrészei, ahol csak úgy nem jár jóakaratos bécsi ember, mint ahogy a pesti ember sem jár alkonyat tájt a népliget felé. Párisban nem is messze a boulevardtól, egy hatalmas területet apacsok tartanak megszállva, akiktől semmiképpen sem tudja a párisi rendőrség megtisztítani a városnak ezt a részét. így van ez Londonban is. A Whitechapel városrészben nemhogy éjjel, de még nappal sem jár London más vidékeiről való ember, még kocsin se, mert föltartóztatják, lehúzzák a kocsiról, s az erszényét okvetlen elszedik.”17 Egészen más műfaji környezetben, de mégiscsak a Népliget negatív konnotációját erősítve jelenik meg a közpark a Borsszem Jankó című élclap hasábjain. A Rablógyilkosság a Népligetben című „aktuális villámtréfa” egy bírósági tárgyalóteremben játszódik, ahol a bíró egy tanút faggat egy rablógyilkosság kapcsán. A tanú részletesen beszámol arról, hogyan nézte végig sógorával együtt, ahogy egy rongyos alak késsel a kezében egy jól öltözött urat kirabol majd késével leszúr, s miután a megrökönyödött bíró kérdésére, miért nem tett semmit a bűncselekmény megakadályozásának érdekében, a tanú így válaszol: „Rablógyilkosság volt? Pardon, én azt hittem, szabadtéri előadás.”18 Egy évtizeddel korábban Az Est szintén humorosan tálalva szerepeltette a parkot egy rövidke hírben: „Ma délelőtt a főkapitányi napiparancsban olyan hír jelent meg, amely általános megnyugvást fog kelteni úgy a Népligetben, mint a Csikágó elhagyatottabb részein. Az összes csavargók és szállásnélküli bizonytalan egzisztenciájú emberek megnyugvással fogják olvasni, hogy az államrendőrségnek rabokra e pillanatban nincs szüksége. A toloncházat festik és a festés alatt lehetőleg korlátozni kell a toloncházba szállítandó egyének számát.”19 15 Bodó Béla: Razziát tartottam. Pesti Napló, 1926. augusztus 1. 9. p. 16 Kiskorú utonállók. Pesti Napló, 1903. december 6. 15. p. 17 Nagyvárosok veszedelmei. Pesti Napló, 1912. október 10. 12. p. 18 Rablógyilkosság a Népligetben. Borsszem Jankó, 1935. augusztus 1. 7. p. 19 Örömhír a csavargóknak. Az Est, 1926. szeptember 7. 4. p.
