Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben
36 Királyi, fejedelmi jelenlét ügy lezárásaként, talán a halálra ítélt tanácstagok tekintélye miatt is,52 1570-ben II. János király kártérítés ellenében megkegyelmezett a városatyáknak.53 Ugyanabban az időben Kolozsvárnak gondjai akadtak Apafi Gergely királyi tanácsossal, aki káposztásszentmártoni birtokán a kolozsváriaktól, kiváltságuk megszegésével, vámot szedett olyankor is, amikor éppen királyi parancsra szállítottak árut.54 II. János (Zsigmond) király parancslevelében figyelmeztette Apafit a kolozsváriak vámmentességének tiszteletben tartására, illetve a kolozsváriak által indított perben a királyi szék elé idézte őt.55 Bár jellegükből adódóan nem összehasonlíthatók, mindkét eset arra enged következtetni, hogy a király nem kívánt a városvezetés jogkörébe beavatkozni s a megfelelő kapcsolati tőke befolyásával a város kiváltságait juttatta érvényre a nemesi előjogokkal szemben. A Szapolyaiakkal ápolt jó viszony hátterében a régebbi történetírás nemzetiségi okokat vélt felfedezni. Kétségtelen, a középkorban megindult és a 16. században felgyorsuló elmagyarosodás (is) merőben más helyzetet alakított ki Kolozsvár számára Erdély városhálózatában. Nagyságrendileg és rangját tekintve is a jelentős szász városok közé tartozott, polgárait azonban a szász városok polgáraival szemben nem védte a szász közösség, a Szász Egyetem. Érdekérvényesítése ilyen szempontból is nehezebb volt. Szapolyai pártfogása a többi szász várossal, főként Szebennel szemben stratégiai lépésnek is tekinthető, a város ugyanis ily módon tudott kieszközölni olyan kiváltságokat, melyeket korábban csak Szeben vagy Brassó birtokolt. S bár kimerítő elemzésekre ezen rövid bemutatás nem adott lehetőséget, az mindenképp kirajzolódik, hogy a Kolozsvár virágkorának számító 16. században a városvezetés jól tudta használni azokat az eszközöket, amelyeket hűsége és elsősorban gazdasági előnye biztosított számára, annak érdekében, hogy a központi hatalommal kialakított kapcsolatai a város, a városlakók érdekeit is szolgálják. A jelentős kiváltságokon túl a város hátországi területeit is növelte ebben az időszakban, s kiváltságait a nemességgel és a vármegyével szemben is sikeresen megvédte. A várospolitika szempontjából ezt a korszakot (sem) a világos és tudatos városfejlődést elősegítő egységes intézkedések jellemezték. Ez csak részben fogható a mohácsi katasztrófát követő igencsak zűrzavaros politikai helyzet52 Kakas István kamarási tisztséget töltött be, Szegedi György pedig táblai ülnök volt. JAKAB 1888a. 91. p.; TRÓCSÁNYI 1980. 360. p. 53 JAKAB 1888a. 91-92. p.; Fase. II. nr. 20.; KvLVT TANÁCSÜLÉS! JEGYZŐKÖNYVEK. 1/3. 20-23., 25., 27. p. 54 Fasc. T. nr. 84. 55 Fasc. T. nr. 86., 87.
