Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
84 Királyi, fejedelmi jelenlét két bányában (Thomoz, Wandt) volt egyharmados tulajdoni hányada. Kettőjük termelési eredményei között alig volt különbség, fej-fej mellett haladtak. Szegedi Ferenc jelentős befolyását mutatja, hogy 1577-ben, amikor nem viselt hivatali tisztséget, ő volt a nagybányai bányászok szószólója a Szepesi Kamara előtt Mészáros Lukáccsal, aki akkor tanácsosi tisztséget viselt.75 A későbbiekben Szegedi Ferenc lett Nagy Simon „örököse”, a közösen birtokolt bányákat egyedüli művelte, és ahogyan már volt róla szó, 1579-ben Mészáros Lukáccsal elnyerte a Királytáró négy éves bérletét. A két prominens termelő, és a harmadik bányász, Választó Péter között már jelentősebb, mintegy 20 márka a különbség. Választó Péter ekkor már valószínűleg nem élt, így a neve mögött Mészáros Lukács, fia hivatalos gyámja húzódott meg. Választó Péter egyharmad részt birtokolt a nagybányai Fechke és Újschacht bányában, emellett pedig a Lazarus von Schwendi bányáit bérlő kompánia tagja volt. Tulajdonviszonyai alapján jól látszik, hogy sokkal kevesebb saját tulajdonnal rendelkezett, mint a két említett kiemelkedő termelő. Hozzá hasonló helyzetben volt Ramocha Pál is. Az ő személye több kérdést is felvet, ugyanis az 1573. évi kamarai iratok nagybányai termelőként tartják számon, míg az 1574. évi jegyzék már a felsőbányái termelők között említette. Az utóbbi állítást támasztja alá az 1575. évi felsőbányái bányarendelet, amelynek bevezetőjében a városi esküdtek névsorában szerepel a neve, így vele részletesebben nem foglalkozunk, ugyanis nagy valószínűséggel nem tartozott a nagybányai elithez, egyedül a Fechke nevű bányában volt tulajdonos egyharmad arányban.76 Ok ketten a középkategóriájú termelők közé tartoztak, az őket követő három termelő, illetve azok özvegye vagy örököse már jóval kisebb termelési mutatóval bírt. Lakatos János özvegye csak ezüstöt adott be, ez 14,4 márkát tett ki, ami kevesebb, mint a fele volt annak a mennyiségnek, amennyit Választó Péter nevében Mészáros Lukács beadott. Ebbe a kategóriába tartozott még Tóth Ambrus özvegye és Bozó Ferenc. Bozó Ferenc esete annyiban érdekes, hogy egy alkalommal, 1569-ben volt esküdt, illetve 1573-ban bányabíró, és az összesen beadott 12,15 márka nemesércből az arany 5,7 márkát tett ki, ebben csak Nagy Simon volt képes őt megelőzni a maga 6,16 márkájával.77 A termelési mutatóból is látszik, hogy Lakatos János és Tóth Ambrus özvegye nem boldogult a bányászattal, így 1574-ben mindkét özvegy Nagy Simonra bízta bányarésze művelését (Fechke, Oferzayt). Jól döntöttek, mert az 1574. évben már mindkét érc termelési mutatói sokkal jobban voltak. Míg 1573-ban 75 MOL E254 N°8 5. cs. (1577. március 16.) 76 ÖSTA HKA VUG RN 12b föl. 810-812., valamint 965-968. A felsőbányái bányarendeletre ld. Wenzel 1880.419. p. 77 ÖSTA HKA VUG RN 12B föl. 605-625., 810-812. valamint 965-968.
