Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban... 81 sen nem volt homogén jellegű, a tulajdonviszonyok és így a termelési mutatók is nagy vagyoni és társadalmi különbségeket mutatnak. A tárgyalt időszakban a Nagybányán található bányakamarát, az időszakosan működő pénzverdét, és a kincstári tulajdonban lévő Királytárót (Fodina Regia/Königsgruben) a Szepesi Kamara helyi tisztségviselői, a pénztámok (perceptor/Einnehmer) és a bányamester (magister montium/Bergmeister) irányították. A Szepesi Kamara, a többi helyi kamarához (Länderkammern) hasonlóan a bécsi központú Udvari Kamara irányítása alatt állt, modem kollegiális alapokon nyugvó pénzügyigazgatási szakhivatal volt.67 Amodern igazgatási rendszer keretében a bányászattal kapcsolatos egyes tevékenységi köröket szakmai alapon osztották szét, a pénz- tárnoknak és a bányamestemek együtt kellett döntenie a kardinális kérdésekben, illetve elszámolási kötelezettséggel tartoztak a Szepesi Kamara felé. A pénztámok feladata volt az ún. királyi felségjogba (ius regale) tartozó ércforgalmazási monopólium, az ércfinomítási monopólium, valamint a pénzve- rési monopólium érvényesítése. Ez azt jelentette, hogy kizárólag a központilag kijelölt bányakamarákba lehetett beadni az ércet, az itt lévő finomítómüben lehetett tisztítani, valamint a pénzverdében pénzérméket verni belőle. A pénztárnok vezette az ércbeváltást, a központi árfolyam szerint fizetett a termelőknek a beadott ércmennyiségért, erről jegyzőkönyvet vezetett, felügyelte az érc tisztítását, és a pénzverde zavartalan működését.68 így a pénztámokra hárult a sokrétű adminisztráció feladata, míg a bányamesternek a bányászat szakmai kérdéseiben kellett eljárnia. Neki kellett a bányarendtartást betartatnia a termelőkkel, ő vehette fel az alkalmazottakat a bányába, a kitermelés szakmai felügyelete, valamint a bányajárók (scansores/Huttleute) ellenőrzése is az ő feladata volt. A kincstári erdők kitermelését neki kellett megszerveznie, és ügyelni arra, hogy a termelők ne károsítsák meg a kincstárat.69 A kamarai tisztviselőként kinevezett bányamester mellett, a korábbi évszázadok gyakorlata és a kiváltságok alapján megmaradt a város által évente választott bányamester tisztsége is. Az ő feladata volt a termelők és a kamarai tisztviselők közötti egyeztetés, a helyi lakosok érdekeit kellett védenie a központi, kamarai érdekekkel szemben, egyfajta mediátorként működött. 1573-ban Bozó Ferenc volt a bányamester.70 A Szepesi Kamara a tárgyalt korszakban több kamarai bizottságot is kiküldött a térségbe, hogy a biztosok felmérjék a helyi tisztviselők munkáját, az igazgatás eredményességét, ezen felül a delegáció célja a lokális és a központi érdekek összehangolása volt a hatékonyság növelése érdekében. A biztosok 67 RAUSCHER 2004. 136-137. p„ valamint SZŰCS 1990. 24-29. p. 68 ŐSTA HKA VUG RN 12B föl. 533-536. 69 ÖSTA HKA VUG RN 12B föl. 533-536. 70 ÖSTA HKA VUG RN 12B föl. 789-810.
