Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Előszó
ELŐSZŐ Évkönyvünk VIII. kötetének írásai - az előző kötethez hasonlóan - a 2011 novemberében megrendezett III. Magyar Várostörténeti Konferencia anyagán alapulnak, az Uralkodói, fejedelmi udvari jelenlét és a városok Erdélyben a középkorban és a kora újkorban című szekcióban elhangzott előadásokon. A hazai várostörténeti, településtörténeti kutatások a legutóbbi időkig gyakorlatilag megálltak a Királyhágónál, s a középkori és kora újkori erdélyi városok vizsgálatának igen nehéz terepére már csak azért sem merészkedtek, mert az erdélyi levéltárakban található forrásokhoz nehezen lehetett hozzáférni. Jelen kötet szerzőgárdáját jelentős részben olyan erdélyi történészek alkotják, akik eleve közelebb lévén a helyi levéltárakhoz, alapkutatásokat tudtak folytatni; részben pedig olyan magyarországi történészek, akik az utóbbi években fáradtságot nem kímélve szintén rendszeresen kutattak hazai és erdélyi levéltárakban. A városok szerepének változását, a központi hatalomhoz fűződő kapcsolatuk alakulását, belső szerkezetüket és térhasználatukat kiváltképp érdekes megvizsgálni a kora újkorban, amikor a középkori tartomány egy önálló, újonnan alakuló ország magja lett. Ez óhatatlanul változásokat indukált a településszerkezetben, az egyes városok funkcionális helyzetében. Mindezek a kora újkori Erdély és ezzel együtt a magyar várostörténet egésze szempontjából is alapvető kérdések, amelyek megválaszolásához közelebb kerülni csakis az itt bemutatotthoz hasonló alapkutatások révén lehetséges. A tanulmányok ugyanakkor a nemzetközi várostörténetben újabban előtérbe került megközelítési szempontokra reflektálnak, azokhoz kapcsolódva fejtenek ki egyes részkérdéseket. Ezek közé tartozik például az udvar és város kapcsolatrendszerének Erdélyben kifejezetten izgalmas kérdése, a fejedelmi látogatások szerepe, vagy az uralkodói reprezentáció városi megnyilvánulásai. Sajátos erdélyi városi funkciókat mutat be a székelyföldi Kézdivásárhely vásártartási szokásait, vagy a szintén speciális szerepet betöltő bányaváros, Nagybánya elitjét tárgyaló tanulmány. Az európai várostörténészek mindmáig legnagyobb közös vállalkozása a várostörténeti atlaszok egységes szempontok, módszertan szerinti elkészítése és kiadása, melynek keretében az 1960-as évek óta több mint 500 atlasz jelent meg. A magyar történettudomány a 2000-es évek elején kapcsolódott be a programba. Az erre irányuló első OTKA-projekt 2004-ben indult, eddig két atlasz jelent meg (Sopron, Sátoraljaújhely), s továbbiak vannak már kéziratban,
